45318. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kommutátoros váltakozó áramú mótoroknál a reaktan és a transzformátor-feszültség egyidejű megszüntetésére

— a — lendők, azonban az (a) shunt-gombolyításba egy (w) indukeiómentes vagy indukciós ellenállás van beiktatva azon célból, hogy a mellékáramkör feszültségezése nagyobb, illetve hogy ellenállása oly nagy legyen, hogy a (h) főáramkor indukálta áram a shunt-gombolyításban elenyészően*kis értékű legyen. Ily módon a sunt-gombolyítás áramát a főáram csak kis mértékben befolyásolja és a két gombolyítás hatásainak egymástól való függetlenítése kisebb vagy nagyobb mértékben elérhető. A kitűzött célra nagyobb hatásúak azonban a következő elrendezések, melyek legegyszerűbb módját a 2. ábra mutatja, melyben (a) az (x—x) tengelyű dob hosszmetszete és, a (h) mag az (n) gombolyítás a mótortengely hosszában egymás mellett lévő két segédpóluson van elhelyezve. A 3. ábra szerinti berendezésnél a statornak több foga van a segédgombolyításhoz fölhasználva. Az ábra a stator egy részét egyenesre fejtve mutatja. A (h) főáram gombolyítás az (z) kommutáló helyen egy fogon van elhelyezve, melynek mágnesköre gerjesztés alkalmával a két oldalt szomszédos fogakon megy át. Az (n) shuntgombolyítás több. a jelen esetben öt fog körül van elhelyezve, melyeknek középsője a főáramkörű gombolyítást viselő fog. Ezen shunt-tekercset a középső fog mágnesmeze- | jének csak egy kis része járja át, mivel a j főáramkörű tekercs erővonalai túlnyomóan a shunttekercsen belül záródnak. A két gombolyítás tehát csak lazán van egymással kapcsolva. A 3. ábra szerinti elrendezés még hatásosabbá tehető a 4. ábra szerinti elrendezéssel, melynél a középső foggal két szomszédos fognak is főáramkörű gombolyítása van, oly irányú tekercseléssel, hogy a kÖ zépső fog, a két szomszédos fog mágnesmezőinek közös "ellenpólusa. Nyilvánvaló, hogy a gombolyítást helyesen méretezve az (n) shunttekercset a főáramkör indukálta erővonalak egyáltalán át nem járják úgy, hogy a két gombolyítás egymástól teljesen független. Ha az 5. ábra szerint a (h) főáramkörű gombolyítást a hornyok fenekén rendezzük el és a rendes (c) kompenzáló meneteket az armaturamező ellensúlyozására a hornyok elején, ahogy ezt a fölső ;(x) sor mutatja, akkor látható, hogy a (z) semleges zónától jobbra és balra a második horonyban a (h és c) menetek áramának irányai ellenkezők. Ezen hornyokban tehát a főáramkörű segédgombolyítás és a kompenzáló gombolyítás menetei egészen vagy részben elhagyhatók, hogy az (n) shuntgombolyítás könnyebben legyen elhelyezhető úgy, hogy azt az alsó ((J) fogsor mutatja. A 3., 4. és 5. ábrák szerinti elrendezéseknél nyilvánvalóan fontos az, hogy a shuntmenetek körülvegyék a főáramkörű meneteket. A többsarkú gépeknél a főáramkörű és a a shuntgombolyításnak egymástól elkülönített mágnesköröket adhatunk a segédpólusoknak páros elrendezése által, amint az a 6. ábrából letható. Ennél (f, f) a főpólusok és közöttük egy-egy segédpólus van. Két-két segédpólusnak fölváltva (h és n) gombolyítása van olyan menetiránnyal, hogy az összetartozó segédpólusoknak külön mágneskörük van, amint az az ábrából látható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Váltakozóáramú kommutátoros motor főáramkörű és mellékáramkörű gombolyítással a kefék által rövidrezárt menetekben föllépő reaktanc-és transzformátor-feszültségek ellensúlyozására, jellemezve két segédgombolyítás által, melyek mágneses elrendezésre olyan, hogy egymást csak a szükséges kis mértékben befolyásolják, azon célból, hogy a két segédgombolyítás egyidőben hasson. 2. Az 1. igény szerinti váltakozóáramú kommutátoros mótor, jellemezve a dobtengely irányában egymás mellett elhelyezett egy-egy főáramkörű és mellékáramkörű segédgombolyítás által. 3. Az 1. igény szerinti váltakozóáramú kommutátoros mótor, jellemezve azáltal, hogy a mellékáramkörű segédgombolyítás a főáramkörűt körülfogja.