45305. lajstromszámú szabadalom • Berendezés festésre szolgáló indigócsávák előállítására

- 2 -lebegő kékíndigó a gyapjúval nem egyesülhet és azt előbb ismét redukálni kell, minek az a következménye, hogy erjesztés útján előállított csáváknál csak lassan dolgozhatunk, amennyiben a baktériumoknak időt engedünk a kékiudigó redukálására, miért is az eljárá3 teljesítménye csak igen kicsi lehet, míg a kémiai úton előállított csáváknál a redukáló anyagot fölöslegben kell alkalmazni, mi az eljárást drágítja. A leírt berendezésben elektrolytos úton előállított oly csávát használunk, mely redukáló anyagot nem tartalmaz és melynél a csávában oldatlan állapotban lebegő öszszes kékindigót össze kell gyűjteni, hogy azt elektrolytos úton újból redukálhassuk. A kékindigó tehát nem vész el, de újból való fölhasználása csakis költségek ráfordításával lehetséges, mely költségek annak következtében, hogy a festést légüres térben végezzük, tehát oxydálódásra alkalmat alig adunk, lényegesen csökkennek. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a csapadékot nem tartalmazó tiszta és tömény fehérindigóoldat használata következtében egyrészt a használt oldat térfogatát, tehát evvel a fűtési költségeket is lényegesen csökkentjük, másrészt pedig elég koncentrált oldatok használata miatt a szükséges ifestések száma is csökken és a legsötétebb színárnyalat kifestésére is elégséges egy vagy legfeljebb két festés. Ami már most a berendezés további szerkezetét illeti, megjegyezzük, hogy az edény belsejében, annak kerületén fűtőkigyók vannak elhelyezve, a gyapjút magába foglaló kosaraknak pedig áttört, gyűrűafakú fenekük és ugyancsak áttört palástjuk van, ezenkívül pedig középen egy áttört, a külső palásttal koncentrikus belső palástjuk is van, melyek akkor, mikor a kosarakat egymás fölé állítjuk, egy folytonos függélyes csatornát alkotnak, melyben egy Archimedes-féle csavar forog. Ez a •csavar a folyadékot állandó keringésben tartja és így a gyapjún is áthajtja, amenynyiben a fölemelt folyadék a központi csatornából egy elosztó kúpra folyik, mely azt -íi légfölső kosár felett egyenletesen osztja el. Ebből a célból a kúp számos fúrattal van áttörve, melyek átmérője a kúp kerülete felé növekedik. A csatolt rajzon példaképen a találmáiiy egy foganatosítási alakja látható, nevezetesen az 1. ábra a berendezés függélyes metszete, a 2. ábra a folyadékszint magasságában vett részleges metszet. Eme rajzokon (A) a (B) ellensúly által egyensúlyban tartott és az (0) csap körül forgatható födél, melynek (A') karján egy az ellensúly láncát befogadó horony fut végig. Ez a horony akként van alakítva, hogy a födél nyitása közben minden állásban egyensúlyban legyen. Az edény fölső részét egy öntött vasból készült (C) gyűrű alkotja, melyhez a levegőt leszívó cső csatlakozik és mellyel a fedél ágyazására és megtámasztására szolgáló (c) kar egy darabot alkot. A levegőt leszívó csövet egy háromfúratú csap zárja el, hogy az edénybe a festés végén levegőt lehessen bevezetni. A (C) gyűrűhöz csatlakozik az edény (D) palástja, mely két koncentrikus, egymással támasztószegeesek útján összekötött bádoghengerből áil és melynek alsó végéhez az edény (E) feneke van szegecselve. Ez a fenék két, az edény megtámasztására szolgáló lábbal és három, a fehér indigóoldat, az esetlegesen szükséges más oldat s a gőz bevezetésre szolgáló csőcsonkkal van fölszerelve. A fehérindigóoldat bevezetésére szolgáló csőcsonkon át végezzük az edény kiürítését is, mely célból ez egy háromfúratú csappal van fölszerelve. A fenék közepén a folyadék keringésétlelőidéző (G) Archimedes-féle csavar (F) tengelyének ágyazására szolgáló csapágy van kiképezve, belsejében pedig a kosarakat megtámasztó (b) kiugrások vannak alkalmazva. Az edényben ezenkívül a (H) fűtőkígyó, fedelén pedig a (J) hőmérő elhelyezésére szolgáló (I) bronzcső van elrendezve, míg az (L, L' L") kosarak, melyek falai és fenekei áttörtek és melyek közül a legfölsőt a (K) elosztókúp födi le, horgok segélyével egymással oly módon vannak összekötve,