45289. lajstromszámú szabadalom • Burgonya kiemelésére szolgáló fogó

Megjelent 1909. évi május lió 28-án. MAGY. gggt KIR. SZABADALMI fBB HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 45289. szám, X/a. OSZTÁLY. Burgonya kiemelésére szolgáló fogó. FENSCH FRIEDRICH TISZTVISELŐ BÜTZOWBAN. A bejelentés napja 1908 augusztus hó 11-ike. A jelen találmány tárgya egy burgonya kiemelésére szolgáló eszköz, melynek használata alkalmával a burgonyatőt először a fogantyúval ellátott villaszerű alsórész segélyével alulról ragadjuk meg, majd pedig a saját súlya következtében önműködőlég fölcsappanó fölsőrész átbillenése után a fogószáj által képezett rostaszerű kosárban teljesen kiemeljük, mire rázás által a földtől stb. megtisztíthatjuk. A találmány újdonságát az képezi, hogy a fogó fölcsappanását a fogónyél saját súlya önműködően eszközli, míg a fogó becsukódása a nyél alakjának következtében a földbe való bevezetés által történik. A csatolt rajz a találmány tárgyának egy példaképeni kiviteli alakját mutatja. Az 1. és 2. ábra az eszköznek csukott, ill. nyitott fogószáj melletti oldalnézete, a 3. és 4. ábra pedig a szétszedett eszköznek fölső, ill. alsó részét tünteti föl elölnézetben. Az (a) fogantyúval ellátott (b) alsórész a rövid meggörbített (e) nyélen egy sokágú (d) villát hord, mely négyszögalakban van kiképezve és a melynek ágai olykép vannak meggörbítve, hogy az egész egy teknőt képez. E teknő két oldalsó és egy fölső karima által keretszerűleg van körülvéve | és egy a (c) nyélre tolható hüvely segélyével ismert módon van a nyélen megerősítve. A megerősítési hely közelében a (c) nyélen egy második (a') fogantyú van elrendezve, amelynek (e) támaszában a fölcsappantható (h) fölsőrész (g) nyelének különben tetszőlegesen áthelyezhető (x) forgáspontja van, mimellett a (g) nyél a (c) villanyél (f) hasítékán van keresztül vezetve. Az ugyancsak teknőszerűen kiképezett (o) szájrész ^ágai alsó végükön kampószerűen lefelé vannak hajlítva úgy, hogy becsukódásnál a földbe és az alsó villanyél fölé nyúlnak, a (d) villa negyedik, alsó keretrészét képezve. A villaághoz homorúan görbített (g) ág olykép van kiegyensúlyozva, hogy az (o) szájrész a nyél súlyának következtében önműködően fölcsappan, miközben a nyél maga a föld felé mozog. A (g) nyélnek hajlását most már olyannak képezzük ki, hogy a forgáspontja mellett lévő fele a villának a földbe való bevezetése vágy pedig a (c) villanyélnek a földbe való nekinyomása alkalmával a földnek ütközik, miáltal az (o) szájrész becsukódik, fogai pedig e burgonyatőnek a fogó elől való kitérését gátolják úgy, hogy mindig az egész tő emelkedik ki. A (g) nyél hossza a (c) villanyél hosszával egyenlő úgy, hogy a (g) nyél (i)