45248. lajstromszámú szabadalom • Automobil eke rezgő szántóvasakkal

3 rokhoz van szilárdan erősítve. Ez utóbbiak a (C) karokhoz csatlakoznak, melyek a (D) lengő kerettel állnak szilárd kapcsolatban, ahol a (D) keret az (E) helyeken a hajtókerekek tengelyének irányában az ekeváz főállványára van forgathatóan ágyazva. Rendes körülmények között a (C) karok hátsó végeihez (C2) csuklók segélyével foglal (Cl) toldókarok a (C) karokra vannak visszafektetve, amikor is a szántóvasak fölfüggesztési pontjai a mozgató és vontató szerkezethez a lehető legközelebb feküsznek. A szántóvasaknak a földbe való hatolását egy a (D) kerethez erősített lánc szabályozza, melynek másik vége az (N) főkerethez van erősítve. Ugyanezen berendezés szolgál a (C) karoknak oly mértékben való fölemelésére is, hogy a szántóvasak a földből teljesen kihúzassanak és az eke az országúton vontatható legyen. Az (A) szántóvas mindegyike egy a (B) tengelyre illesztett (F) hüvelyre van szemig az(Al) szántóvasakat'(G) hüvelyek hordják, melyek az (F) hüvelyeket veszik körül. A szántóvasak két csoportját úgy cseréljük föl, hogy először a csuklós (Cl) karokat hátrafektetjük és a (B) tengelyt az 1. ábrán látható (Bl) helyzetbe hozzuk. Ezen helyzetben a (G) hüvelyek, melyek a (F) hüvelyeken szabadon forogthatnak, az (Al) szántóvasakkal együtt könnyen az alsó helyzetbe vezethetők, melyet előbb az (A) szántóvasak foglaltak el. A szántóvasak két csoportját úgy mozgatjuk a kivánt helyzetbe, hogy mindnyájukat ugyanazon irányban forgatjuk el. A mozgást az (A és Al) szántóvasakra ugyanazon szerkezet viszi át. A mótor mozgásának az (I) tengelyre való átvitelére egy végnélkült (H) lánc szolgál. Az (I) tengely a föltüntetett esetben négy (J) bütyköt hord, melyeknek mindegyike 90° eltéréssel van az előtte és utána következő bütyökhöz képest fölékelve. Mindegyik bütykön (K) görgők futnak, melyek egy-egy (L) villa két ágához vannak erősítve. Mind a négy (L) villa egy közös (M) tengely körül lenghet, mely az eke (N) főállványához van szilárdan erősítve. Az (L) villák hátsó ágaival egy-egy (0) vonórúd van csuklósan összekötve, melynek hátsó vége úgy van meggörbítve, hogy az (A) szántóvas (Q) tartójának vagy pedig az (Al) szántóvas (Ql) tartójának (P) fülébe akasztható legyen. A szántóvasak fölcserélése alkalmával az (0) vonórudakat ki kell akasztani. A (H') lánckerék egyik oldalán (Hl) szegmensek vannak elrendezve, melyek a (H") kapcsolóműhely (H2) szegmenseihez ütköznek, ahol ezen hüvely a tengelyre van ékelve, mig a lánckerék lazán ül a hüvelyen. A lánckerék továbbá még (H3) kaucsukszegmenseket hord, melyek a (Hl és H2) szegmensek közé vannak helyezve, hogy a szántóvasak által okozott lökéseket fölfogják és meggyöngítve vigyék át a fogaskerékműre a (H) lánc és (I) tengely útján. A leírt berendezés folytán mint könnyen belátható, az (I) tengelynek egy teljes fordulata alatt az (A) szántóvasak mindegyike a tengelynek más-más negyedfordulatában működik és a (B) tengely körül kilendül, mivel a megfelelő (0) vonórudat a (J) bütyöktárcsa által ide-oda lengetett (L) villa magával viszi, a vontatórúd pedig a szántóvasat kilendíti. A szántóvasak mindegyik csoportban függetlenek egymástól, minek következtében a talaj egyes pontjait úgy munkálhatjuk meg, hogy a szükséghez képest egy, két vagy több szántóvasat fölemelünk és ezeket a (C2) csukló végéhez erősített karok segélyével fölemelve tartjuk. A leírt berendezés irtó ekéknél és más földmegmunkáló készülékeknél is alkalmazható. A közönséges ekéknél a szántóvasak elé kerülő szalmarészek, füvek, gyökerek, stb. a szántóvasak műkődésót jelentékenyen akadályozzák. Ezen hátrányok elkerülése céljából a találmány szerinti ekéknél minden szántóvashoz egy olló tartozik, melynél az útjába kerülő szalmát, füvet és gyökeret átvágja. Az olló két helytálló pofáját a szántóvas (Q) tartóján kiképezett kivágás szélei alkotják, míg a mozgópofák a (Q)