45194. lajstromszámú szabadalom • Eljárás maratólemezek előállítására

Meg-jelent 1909. évi május hó 22-én. MAGY. KIK. SZABADALMI tBH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 45194. szám. IX/©- OSZTÁLY. Eljárás maratólemezek előállítására. METALLPLATTIERUNGS-WERKE M. B. H. CÉG BIXDORFBAN. A bejelentés napja 1908 május hó 22-ike. Félárnyalatú maratásoknál és fotogravür oknál eddig 1.6—2 mm. vastagságú rézlemezeket alkalmaztak. Már többször megkísérelték ezen rézlemezeknek olcsóbb anyaggal való pótlását. Minthogy félárnyalatú maratások pontjai vagy egy fotogravür árnyékai tudvalevőleg egy milliméternek csak törtrészével maratnak a rézlemezekbe, érthető a törekvés oly maróié- I mezt létesíteni, mely a képnek egy rézrétegbe való bemunkálását megengedi, mely rézréteg valamely olcsóbb anyaggal egy lemezzé van egyesítve. Ily célból tett kísérletek, melyek odairányultak, hogy cinklemezeket galvanikus úton rézréteggel vonjunk be, nem nyújtottak kielégítő eredményeket, mert a galvánikus úton lecsapatott réz túlporozus, semmint félárnyalatok számára elegendő éles maratást megengedne. A galvanikus úton létesített rézréteg túlcsekély adhezióval tapad a cinklemezien, ami a rézrétegnek a cinkalátétről való leválásában igen kellemetlenül észlelhető, ha pl. az autotipiánál az enyvmásolat zománcozásánál vagy a heliografiában a gyantaszemcse kiolvasztása alkalmával ia szükséges melegítést eszközöljük. Emellett a galvánikus úton rézzel bevont cinklemezek, az előállítási ' költségek folytán nem olcsóbbak, mint az egészen rézből álló lemezek. Figyelemre méltó javaslatot — mert csak ilyenről van szó — találunk Husnik Heliographie című, 1888-ban megjelent művében (102. oldal 3. bekezdés), amennyiben vonalas módszerű lemezek — de nem félárnyalatú maratások — számára azt a ki-I sérletet ajánlja, hogy gyönge vörös vagy sárgarézlemezeket alkalmazzunk és hoigy azokat az első gyönge mar atások után betűiemmel, mely azután puhasága folytán könnyen enged meg mélyítéseket, kiöntsük. Ily munkamódot azonban nagyon nehézkeresatülvinni. Ez abban leli magyarázatát, hogy a betüfémmel való kiöntésnél a réz- vagy sárgarézréteg már maratott és ennek folyományakép vékonyabb helyei a fölmelegítés folytán a maróréteg vastagabb helyeihez képest elhúzódnak úgy, hogy nehéz ily lemezt a nyomtatáshoz elég síkan előállítani, ami ezen imunkamódot rendkívül megdrágítja. Mindezen hátrányokat jelen eljárás a lehető legegyszerűbb módon azáltal szűnteti meg, hogy egy vékony vörös- vagy sárgarézréteg egy vastagabb cinkalátétre célszerűen fölforrasztatik. Ezután a lemezek ' szokásos módon síkra hozatnak és simíttat-