45174. lajstromszámú szabadalom • Kompound-rugó
_ 4 — (17) .végrészekben bizonyos erőnyomaték lép föl, mely arra törekszik, hogy a (16) tag görbületét kissé laposabbá tegye és a tagot kissé ellentétesen görbítse, azaz más : szóval, a (16) tagot nyomásra igénybe vegye. A (17) végrészekben föllépő erőnyomaték kisebb ellenállást fejt ki, mint az 1. ábrabeli rúgóalaknál a (14) pontoknál lévő hegyesszög. A 2. ábra szerinti kiviteli példánál tehát a terhelés eredménye általában ugyanaz, mint amely föntebb az 1. ábrára való hivatkozással leíratott, azon különbséggel, hogy a (17) végrészekben föllépő erőnyomaték által az elilenállásnövekedés változtattatok, mely ellenállás nem nagyobbodik egy gyorsan növekvő számtani sor szerint, különösen pedig akkor, ha a (16) tag eredeti görbületét elvesz- i tette. Ebből következik, hogy a 2. ábra szerinti kiviteli alak inkább oly esetek részére alkalmas, melyekben a terhelés nem nagy mértékben változik, mint pl. automobiljárműveknél és így tovább. A 3. ábrában föltüntetett kiviteli alak gyakorlatilag véve hasonló a 2. ábra szerinti kiviteli alakhoz, azon különbséggel, hogy a 3. ábrában nagyobb sugárban kiképezett (17) végrésaek alkalmaztatnak, hogy még nagyobb erőnyomaték lépjen föl, míg a (16) tag görbülete laposabbá t étetik és a tag kissé ellentétesen görbíttetik, miáltal az ellenállóképesség nagyobbodása nagyobb mértékben csökkentetik, mint a 2. ábra szerinti kiviteli alaknál. A kompoundrúgónak a 4. ábrában föltüntetett kiviteli alakjánál a (10) tag hasonló az 1. ábrabeli (10) taghoz és a (18) tag az 1. ábrabeli (11) tagnak felel meg, azon különbséggel, hogy a (18) tag csőrszerű (19) végdarabokkal bír, melyek meg1 felelő módon [pl. (20) kampó- és csapcsukló által] a (10) taghoz vannak kapcsolva. Ezen kiviteli alaknál a rúgó ellenállóképessége hosszabb időn át nagyobbodik fokozatosan, mint az 1. ábrabeli kiviteli alaknál; az ellenállóképesség nagyobbodása oly határig történik, melynél az összekötőcsuklók a (16) tag közelébe leszoríttatnak és a végszögiek igen csúcsosak, mire az ellená.llóerő gyorsan nagyobbodik és pedig lényegében ugyanoly módon, mint az 1. ábrabeli példánál. Az 5. ábra szerinti példa lényegében a 4. ábrabeli kiviteli alaknak felel meg, azon különbséggel, hogy a csőrszerű (19) végrészek már erősebben vannak kiképezve, azon célból, hogy az ellenállóerő fokozatos nagyobbodása még hosszabb tartamon át történjék. Természetes, hogy a kompound-rúgó ezen különböző kiviteli alakjainak ellenállóképeissége még az egyes tagok előállítására használt anyag alkalmas megválasztása által befolyásolható. A 6. ábra szerinti kiviteli alaknál a fönt leírt hullámosan görbített (10) tag két spirálalakú (21) és (22) taggal van összekötve. A terhelés a fölső (10) tagnak (12)-vel jelölt közepében vitetik át. A rúgó megerősítési pontjai a (23 és 24) spirálok közepében fekszik, mely utóbbiak a tartón jól megerősíttetnek. A már elmondottakból kitűnik, hogy az esetben, ha a (12) ponton terhelés vitetik át, akkor a rúgó gyöngébb részei nyújtatnak, amivel az ellenállóerő nagyobbodásának fokozatos kezdete és erre következő gyors növelése függ össze és pedig lényegében egy mértani sor szerint, míg egy bizonyos határ ér etik el, melynél a terhelés mellett a spirálrugók erősebb részeinek ellenállóképessége is nyilvánul, minek megtörténtével a rúgó elleniállóképessége megközelítőleg egy számtani sor szerint nagyobbodik. Ezen kiviteli alak különösen oly esetekre alkalmas, melyekben rendesen egy fél ellipszis alakjával biró rúgió alkalmaztatok vagy a rúgó egy különleges forgó alváz fölső részének tartására használható.. A 7. ábra oly kiviteli alakot mutat, mely hasonló a 6. ábrabeli alakhoz, azon különbséggel, hogy a hullámosan görbített (10) tag helyett vagy egy egyenes (25) tag, vagy egy domború (26) tag alkalmaztatok, melyek egyike vagy másika a (21 és 22) spirálrugókhoz van kapcsolva. Tegyük föl, hogy a spirálruigókkal az egyenes (25) tag van összekötve. A terhelésnek a (25) tag
