45168. lajstromszámú szabadalom • Sütő- és aszalóberendezés

— 2 — cső a süveg nyílásától kezdve egy bizonyos darabig kiszélesedő (8) résszel bír; ezen részen belül a levegő jobb elosztására a süveg nyílásához a (9) elterelő falak csatlakoznak. A (7, 8) cső a süveggel össze van kötve és a szekrénynek a legalsó (3) lemez alatt fekvő részébe betolatik. A (7) cső felül a rostélyszerű nyílásokkal ellátott (10) tolózárral bír. A szerint, hogy a tolózárral zárva tartjuk, avagy többé vagy kevésbé nyitjuk, a szekrénybe a hevített levegő teljes mennyisége áramlik vagy pedig a meleg levegő kisebb-nagyobb része a szabadba áramlik, ami által a szekrényben levő hevített levegő hőmérsékletét szabályozhatjuk. Mint a 7. ábrán látható, oly kályhákhoz, melyek elegendő meleget fejlesztenek, két szekrényt is csatolhatunk, melyek a kályhával a 9. ábrán feltüntetett közös (6) süveg útján és a (7) csövek vannak összekötve. Abban az esetben, ha csak az egyik szekrényt akarunk használni, a másikhoz tartozó (7) eső a (11) csapószeleppel elzárható, mellyel mindkét szekrény használata esetén egyúttal a szekrénybeli levegő hőmérséklete is szabályozható. A (3) lemezeket a 7. ábrán látható módon a (2) lécekre úgy helyezzük, hogy a levegő (amint azt a nyilak jelzik) kígyóvonalban áramoljék át. Ez a telt sütőlemezekalkalmazása esetén a lemezek ábrázolt elhelyezésénél be is következik. Ha azonban a vesszőfonatú vagy szitaszövettel bevont aszalórácsokat alkalmazzuk, a levegőnek egy része a (7) csőből kilépve, közvetlenül fölemelkedik és a távolabb fekvő aszalandó anyagokat nem érinti. Ezért a 2. ábrán fölülnézetben és oldalnézetben föltüntetett elosztót alkalmazzuk, melybe a (7) csövet a kályhacsövekhez hasonló módon beillesztjük. Ez az elosztó hullámosan meghajlított (12) lemezből és az ehhez alul hozzáerősített (13) sík lemezből áll. Ezáltal fölváltva csövek és fölül nyitott csatornák keletkeznek ; a (12) lemez (bádog) úgy van levágva, hogy fölváltva rövidebb és hosszabb csövek keletkezzenek. A leghosszabb eső a legtávolabb fekvő aszalandó anyagok alá van vezetve. Ezen elrendezés folytán elérjük, hogy a levegő az aszalószekrényben teljesen elosztatik úgy, hogy a levegő részben a rácsok között kígyózva, részben az aszalandó tárgyak között függőlegesen a rácsok szövetén át emelkedik föl. Ha két aszaló-, illetve sütőszekrényt alkalmazunk (7. ábra), ezek mindegyike kívül a (14) lécekkel lehet ellátva, melyekre a melegítendő tárgyakat fölvevő (15) lapok vagy rácsok helyezhetők. A 6. ábrán az (1) szekrénynek takaréktűzhellyel való összeköttetése van föltüntetve. Ezen esetben a takaréktűzhely sütő terébe a hasáb alakú (16) testet toljuk be (3. és 4. ábra), melynek mellső része zárt, teteje pedig nyitott vagy zárt lehet. Ez a hasáb két oldallapján a (18) hornyokkal van ellátva, melyek segélyével a tűzhely sütőjében meglevő és a tűzhely rendes alkalmazásánál q, sütendő tárgyat tartalmazó edények fölvételére való (19) lécekre föltolható. Az 5. ábrán látható, hogy a levegő részben a (16) hasáb alatt, részben oldalt belépve, a sütőtérbe nem egészen a sütő hátsó lapjáig betolt hasáb mellett, illetve mögött elhaladva fölemelkedik és a hasáb fölött a sütőtérbe betolt (7) csőbe áramlik, mely a levegőt az (1) csőbe vezeti. A levegő ezen útja közben a sütőtérben uralkodó hőmérsékletet veszi föl és az (1) szekrénybe fölhevítve jut. Hogy a (16) hasáb oldallapjai mentén fölemelkedett levegő hidegen ne távozhassék, a hasáb fölső élein a (20) lécek vannak kiképezve, melyek a levegő kiáramlásának útját állják és a levegőt a sütőtér falai mentén való hátrahúzódásra kényszerítik. A 8. ábrán végül a berendezésnek katlanhoz, pl. szeszfőző-, mosó- stb. katlanhoz alkalmazott foganatosítási alakja van föltüntetve. Ez esetben a katlan füstcsövét körülfogó kemence oldalfalánál fölső részén csatorna, illetve csatornák vannak kiképezve, melyékbe a (7) csövek betolatnak. Hosszabb kemencéknél egymás mellett két csatorna is alkalmazható. A kemence belsejében a tüzeléstől kiindulóan átvonuló füstcsövek a kemencében levő levegőt föl-