45165. lajstromszámú szabadalom • Csőrúgós hőmérő
— 2 vagy (fl) edényből (2. ábra), vagy megfelelően méretezett (f2) csőkötegből (3. ábra), vagy általában oly zárt kamrából állhat, melynek közepébe a hajlékony és szűk (d) cső olymódon torkol, hogy a (g) gőzfejlesztő folyadék nem futhat ezen csőbe. Az (f, fl, f2) tartányok fölső végéhez egy (m) cső csatlakozik, mely telített gőzzé átalakítandó (g) párolgó folyadék oeöntésére szblgál és ennek beöntése után szintén léghatlanul elzáratik. Az (a) cső egy vagy több sík vagy görbült tekerületből állhat. Megtöltés előtt célszerű a csöveket kiöblíteni és belül nikkellel, ezüsttel vagy ónnal bevonni, hogy a folyadékokat vagy más bevezetett anyagokat meg ne támadhassák oly1 tisztátalanságok, melyek azoknak tulajdonságait megváltoztathatnák A csöveket kitöltő (h) közvetítő folyadék közönséges hőmérséknél sűrűn vagy hígan folyó, vagy szénsav tartalmú is lehet. Leginkább alkalmas a higany, melyet az alább következő leírásnál alapul veszünk. A párolgó (g) folyadék természete és fizikai állapota különféle lehet, így pl. közönséges vagy alacsony hőmérsékekhez esöppfolyósított gázt, pl. kénessavat, methylchlorürt, ammóniát, szénsavat stb. választhatunk, közepes hőmérsékek esetén valamely alkalmas folyadékot, magas hőmérsékeknél pedig legcélszerűbben gázt használhatunk. Az (a) cső végeinek nem szabad egymástól eltávolodniok, ha a készülék valamennyi részét, az (f) tartány kivételével, olyan hőmérsék hatásának tesszük ki, mely a készülék szerkesztésénél fölvett határok között fekszik. Ellenben ha ezen határokon belül az egész készüléket az (f) tartánnyal együtt, vagy csupán az utóbbit a hő hatásának tesszük ki, akkor a (g) folyadék párolgásba jön és gőzének nyomását a (h) higany az (a) csőre viszi át hydraulikus'úton. A fejlődött gőz telített, mivel az (f) tartányba a (g) folyadékból annyi van öntve, hogy ennek gőze a készülék működési határain belül mindig telített maradjon. Az (a) manometercső végei ezen gőz feszültségének, ill. az (f) tartányra ható hőfoknak megfelelően kisebb vagy nagyobb mértékben távolodnak el egymástól. Ennek következtében, ha az (a) cső egyik, pl. (e) vége szilárd helyzetű, másik vége pedig szabadon mozoghat, akkor a cső egymáson következő helyzetei minden pillanatban megadják azon hőfok magasságát, melynek az (f) tartány ki van téve. Ezen mozgások gyakorlatilag valamely (n) számlapra (4. ábra) vagy egy forgó (o) hengerre vihetők át (5. ábra). Az első esetben számlapos hőmérőt vagy pyrometert, a második esetben pedig regisztráló hőmérőt vagy pyrometert kapunk. A 4. ábra szerint az (a) cső (b) szabad végének mozgásait a (p) csatlórúd egy (q) emelőre viszi át, mely egy helytálló (r) csap körül lenghet és amelynek szabályozható hosszúságú nagyobb karja,® (s) fogazott szektort hord, mely az (u) mutatóval egy darabból álló (t) fogaskerékbe kapaszkodik. A számlap beosztása azon törvénynek felel meg, amely szerint a (g) folyadék gőzének feszültsége változik úgy, hogy az osztóvonalak, mint a 4. ábra mutatja, nincsenek egyenlő távolságban egymástól. A regisztráló hőmérőnél az (a) cső (b) végének eltolódásait a (p) csatlórúd (q) emelő a második (ql) emelő és a második (pl) csatlórúd egy (u) följegyző tűre viszi át. A tű kezdőhelyzete egy (v) állítócsavarral szabályozható. A leírt készüléknek a következő sajátságai és előnyei vannak: 1. Valamely hely hőmérséke ezen helytől tetszőleges távolságban figyelhető meg, mivel arra, hogy a hőmérséket az illető helyen megtudjuk, elegendő az (f) tartányt ott fölállítani, míg a számlap vagy a följegyző henger tetszőleges távolságban lehet, mely a hajlékony összekötő cső hosszától függ. 2. Ha a (g) folyadék fölött telített gőz van, melynek feszültsége az általa betöltött térfogattól teljesen független, akkor a készülék jelzései is függetlenek lesznek a tartány és az összekötő hajlékony cső tér-
