45135. lajstromszámú szabadalom • Az összegeket önműködően fölnyomtató összeadógép

— 2 — Berendezés a számbillentyűk erős lenyomásánál létrejövő mozgások fékezésénél. (3. és 4. ábra.) Ezen berendezés egy a gép köpenyének fenekén ágyazott (p) szivattyúból áll, melynek dugattyúja a glicerinnel vagy más szívós folyadékkal megtöltött hengerben dolgozik. Ezen szivattyú dugaítyúrúdjával a kétkarú (17) emeltyű van csuklósan összekötve, melynek villaalakú vége a számbillentyűk emeltyűvége fölött ágyazott (14) rúdba kapaszkodik. Minthogy ezen (14) rúd a tözsszabadalomban leírt működési mód értelmében, minden egyes számbillentyű lenyomásánál fölfelé leng és a kétkarú (17) emeltyű által a (p) szivattyúval kényszermozgásúan van összekötve, ennélfogva minden egyes számbillentyű lenyomásánál a fékezőszivattyú önműködően működésbe lép és az erős lenyomásból származó mozgásoknál a számbillentyűt fékezi. Kapcsolószerkezet az összeadómű typkérekei számára. (4., 5. és 6. ábra.) Az összeadómű mindegyik (r) typkerekének egyik oldalán a tiz foggal ellátott (m) kilincskerék és a másik oldalon az egyetlen (i) foggal ellátott (n) kapcsolótárcsa van elrendezve. Az összeadómű (r) typkerekeinek ezen elemeit a szomszédos typkerék hasonló elemeitől a vékony (59) acélbádoglemez (4. és 6. ábra) választja el, azon célból, hogy az egyik összeadókerékhez tartozó elemek mozgása a másik összeadókeréknek mellettük fekvő elemeit zavaróan nem befolyásolja. A kapcsolótárcsa kerületére a (60) csap körül forgatható (61) kilincs fekszik föl, mely az alsó oldalán alkalmazott (62) nyugasszal a (64) forgáspont körül forgatható (65) kapcsolóemeltyűt mindaddig rögzíti, míg a (61) kilincset az (n) kapcsolótárcsa (i) foga fölemeli. A kilincs fölemelése után a kapcsolóemeltyű a végére erősített (67) húzórúgó által a nyíl irányában mozgattatik és pedig mindaddig, míg az emeltyű fölső végén alkalmazott (69) orr a (61) kilincs (70) nyugaszába csattan. A (65) emeltyű ezen rövid kapcsolómozgása alatt, a (65) emeltyűvel csuklósan összekötött (71) kiíincs a typkereket egy foggal továbbfordítja, amennyiben a (71) kilincs a szomszédos kilincskei'ékbé tápászkodik. A (65) kapcsolóemeltyű gyors leesésének elkerülésére, ezen emeltyűn (66) kilincsek vannak csuklósan megerősítve, melyek vége a bordás'(68) fékdobra fekszik. A (63) fékd!Ob forgását az (51, 58) fojtóberendezés fékezi, melynek előtéttengelyén a (68) súly van megerősítve. Hogy a leesett (65) kapcsolóemeltyű ismét megfeszíttessék, illetve az emeltyű (69) orra a (61) kilincs (62) nyugaszába csattanjon, oly berendezés van alkalmazva, melynek segélyével a mindenkor leesett (65) kapcsolóemeltyű egy új összeadandó összeadása előtt mindenkor önműködően a megfeszített helyzetbe visszavezethető. E célra a (65) kapcsolóemeltyűk alsó karjainak terjedelmében (74) nyomóbütykök vannak elrendezve, melyek a (75) tengelyen vannak megerősítve. A (76) csavarrúgóval ellátott (75) tengelyen a (77) forgattyú van elrendezve, melynek (78) forgattyúcsapja (4. ábra) egy, a «T» sorbeállítóemeltyű által működtetett (79) tolórúd homlokfölületéhez fekszik. A «T» billentyű lenyomásánál az emeltyűorr a (79) tolórúdat (4. és 11. ábra) az összeadómű felé előretolja és a tolórúdnak a (78) forgattyúcsapba való ütközése folytán a (75) tengelyen ülő (74) nyomóbütykök oly módon működtetnek, hogy utóbbiak a (65) kapcsolóemeltyüket a megfeszített helyzetbe kényszermozgásúan visszaforgatják. A kapcsolószerkezet fönt leírt berendezésével elérjük, hogy az összes összeadókerekek egyidejű tovaiktatásánál sem kell érezhetően nagyobb erőt kifejteni, mint egyetlen összeadókerék tovaiktatásánál, mert a kapcsoláshoz szükséges erő már az említett (68) rúgóban van összegyűjtve. Mindegyik typkerék (m) kilincskerekébea forgatható (80) kilincs kapaszkodik be. Á (80) kilincsek mindegyikének vége (81) karral van ellátva, melybe az (sl) fogasrudak részére egy rövid (82) tartócsap van beeresztve (1. ábra).