45117. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet vasúti és közúti kocsikhoz
2 -gelyének irányától. A láncszem állandóan ezen helyzetben marad, ha úgy van beakasztva, hogy (46) toldata (5. ábra), melynek sík fölfekvési lapja van a (14) lemezbe kapaszkodik (1. és 2. ábra), melyet a (16) rúgó a (6) himbához szorít. Ha ellenben a (18) láncszemet az alább leírandó esetekben használaton kívül akarjuk helyezni, akkor szabad végét egyszerűen fölemeljük, mire a láncszem, saját súlyának hatása alatt a himba furatában lecsúszik és a 8. vagy 5. ábrán látható függélyes helyzetet foglalja ©1. Hogy a szerkezet túlságos merev ne legyen és alakváltozásokat ne szenvedjen, a (18) láncszemet célszerű a 11. ábrán látható ös8zecsappanthat|ó kivitelben készíteni. Ez esetben a láncszem, ha túlerős sugárirányú elmozdulás alkalmával az ütköző (13) fejétől lökést kap, összecsukódik, és a lökés megszűntével a lejtős (50) lapok és az (51) rúgó alkalmazása folytán ismét rendes alakját és helyzetét veszi föl. Ha két kocsit összetolunk, jakkor először a középső ütközők (13) fejei jönnek egymással érintkezésbe, melyek a szokásos oldalsó ütközőknél jobban előre állnak. A középső ütközők jaz átmenet időszakában, vagyis midőn még a régi kapcsolószerkezettel ellátott kocsik is vannak forgalomban, elhagyandók. Ezen ütközők előnye az, hogy az összekapcsolást megkönnyítik és minden érezhető lökés nélkül lehetővé teszik. Ha a (18) láncszem vízszintes helyzettan van, akkor két kocsi össaetolása alkalmával az átellenes kocsin lévő szerkezet (17) tölcsérébe lép és a (8) kilincshez ütközik, melyet ennek folytán elforgat. Ezen forgás következtében a kilincs (19) orra (2. ábra) a láncszembe akad, és a kocsik mozgásának befejeztével a. kivánt tökéletes kapcsolást létesíti. Hogy ezen kapcsolás állandó legyen, a himba (22) nyílásábaín lesülyedő, az alább leírandó módon elmozgatott (23) sasszög a (8) kilincs kerületére fekszik és annak visszafordulását megakadályozza. Mint a 7. és 9. ábra mutatja, a kapcsolás kettős lesz és az ugyanazon vízszintes síkban fekvő kapcsolóelemek a (38) forgáscsappal vannak összekötve (1. ábra), melyet a (12) ütköző állandóan megfeszítve tart, mivel ez utóbbi a kocsik összekapcsolása alkalmával az (1) tokba húzódik vissza és megfeszíti a (141) rúgót, mely ily módon a kapcsolat stabilitását biztosítja. Hogy az összekapcsolás méig hatásosabb legyen, a 9. és 10. ábra szerint az ütközők (13) fejein egy-eg? lejtős falú (a) függélyes borda és egy megfelelő (b) barázda van kiképezve, mely 'részek az egymásra fekvő lejtős lapok 6<S 3> (141) rúgó hatása alatt a kocsi ingadozásait menet közben kiegyenlítik. Menet közben a (6) himbára a vonóerő hat és a himbát a kocsi közepén elrendezett rúgó és az átellenes homlokvég falára szerelt rugalmas szerkezet kiegyensúlyozza. Ellenben a visszalökés alkalmával a (12) ütköző az (1) tokba húzódik vissza, és a (141) rúgót megfeszítve1 , (10, 11) hasítékainak végfalaival a (6) himbába akad és ezzel együtt addig hátrál, míg csak a (16) rúgó teljesen össze nam nyomódik, Ezalatt a (35) vonórúd semmi eltolódást vagy elhajlást sem szenved, mivel a (38) forgáscsap meddő mozgást végez a vonórúd (37) nyílásában. A (16) rúgó erejének növelése céljából a homlokfal harántgerendája mögött egy második (q) rúgószerkezetet alkalmazhatunk (9. ábra), melynek a (30 vonórúdra illesztett (c) hüvelye a himbához támaszkodik úgy, hogy ez utóbbi a (16) rúgóval együtt a kiegészítő .rúgószerkezetet is megfeszíti. Megjegyzendő, hogy visszalökés alkalmával a (18) láncszemek szabadon előre csúszhatnak, és szükség esetén a (17) tölcsérek hátsó nyílásain a (p) nyilak irányában (9. ábra) kiléphetnek, anélkül, hogy ellenállásra találnának, mivel a (8) kilincsek az (r) nyilak irányában szabadon elfordulhatnak. Azonban a láncszemek nem kapcsolódhatnak ki a kilincsekből, mivel a (17) tölcsér által vannak vezetve és visszatartva. A. kapcsolat megszüntetése céljából ele-
