45042. lajstromszámú szabadalom • Szalagos fék, ill. tengelykötés részleges vagy teljes önfeszítéssel

először való megindításánál, mint az egész ! berendezés stationer állapotában föllépő j zavaroknál, lökés nélkül megy végbe. A ! veszteglő állapotban a két gépnek egy­máshoz képest való ingadozásai, melyek a forgattyúhajtá&ból folyó különböző egye- ! netlenségekből következnek, a gépekre gyar korolt minden visszahatás nélkül tökélete­sen kiegyenlíttetnek. A 3. és 4. ábrán föltüntetett kiviteli alak, eltekintve attól, hogy itt a féksza­lag három részre oszlik, az előbbitől csak abban tér el, hogy az eredő emelő viszonyt kisebbre szabtuk, mint azt az önzárás meg­követelné. Ezért záró hatást kifejtő pót­erőt kell alkalmaznunk, mellyel a léte­sülő súrlódó zárás arányban áll. Ezeket a póterőket a jelen esetben a (v) nyomórudak létesítik, melyek egyrészt a (w) emelőkkel kapcsolódnak, másrészt az (x) vezetőhüvellyel csuklós kapcsolatban állanak. Ha ez a hüvely, mint az súrlódó kapcsolásoknál ismeretes, a kapcsolás felé tolatik, a (v) rudak a (w) emelőket ru­galmasan kifelé tolják és ezáltal a féksza­lagot meghúzzák. Ha a rudakat valamivel középállásukon túl rugalmasan kifelé moz­gatjuk, önműködő nyílás ellen biztosított helyzetbe kerülnek. Az 5. ábrán föltüntetett «láncolt kapcso­lást® minden páratlan számú emelőből álló szerkezetnél alkalmazhatjuk. Ezt az elren­dezést. az jellemzi, hogy sorjában minden második vagy általában minden n-edik diffe­renciális emelő folytatólagosan egymáshoz van kapcsolva, ami által a f ékkoszorú két­szeres vagy n-szeres körülövezését érjük. el. Ezáltal minden egyes fékszalagrész a körülfogott ív növelésének mértékében ki­sebb erőt fejt ki. Az a szerkezeti fölada­tat, melyet ezen láncolatos kapcsolásnál az egyes fékszalagrészek keresztezése és rész­ben egymás mellé fekvése megkövetel, pl. oly módon oldatik meg, hogy az, egyes fék­szalagrészeket szélességüknek megfelelően, csekély mértékben elcsavarjuk úgy, hogy egymás mellett mindenkor szabadon elha­ladhatnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szalagfék teljes vagy részleges önfe­szítéssel (differenciális hatással) és a fékszalag részarányos elosztásával, jel­lemezve két vagy több differenciális emelőszerkezethez kapcsolt, két- vagy többrészű fékszalag által, mely terhe­lés, illetve a fek meghúzása esetén a fékkoszorú belső fölületéhez fekszik úgy, hogy a meghúzás alkalmával nyomás alá kerül. 2. Az 1. igényben védett szalagféknek pá­ratlan számú emelőcsoporttal bíró foga­natosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy sorban minden második vagy általában minden n-edik differenciális emelő a közbeeső fékszalagrészek útján folytató­lagosan egymáshoz van kapcsolva, ami által a fékkosziorú kétszeres vagy n­szeres körülövezését és a fékező hatás sokszorosát érjük el. 3. Az 1., illetőleg 1. és 2. igényben, vé­dett szalagfék foganatosítási alakja, az­által jellemezve, hogy a szerkezet egyik része az állandóan forgó főgéphez, má­sik része pedig a szükséghez képest beiktatandó segédgéphez van kapcsolva oly módon, hogy a fékrészek a nyitási értelemben hajtatnak, oly célból, hogy egyenlő szögsebesség elérésekor a se­gédgépnek lökésmentes bekapcsolása bizr tcsíttassék. 4. Az 1., illetőleg 1. és 2. igényben vé­dett szalagfék foganatosítási alakja, az­által jellemezve, hogy 'a differenciális emelőknek egymáshoz képest való vi­szonya úgy van megválasztva, hogy az a tökéletes önzárás számára elégtelen, továbbá, hogy minden egyes emelőn záró hatást kifejtő pót erő működik oly cél­célból, hogy a szerkezetet fék avagy súr­lódási kapcsolás gyanánt használhassuk. (2 rajzlap melléklettel.) >ALLAS HÉ8ZVÉNY 1R8A8ÁG NYOMDÁM EUOAPEÍTF--

Next

/
Thumbnails
Contents