44982. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár vasúti kocsikhoz és hasonlókhoz
— 3 -rúgó támogathatja, (mely oly erős lehet, hogy a (20) rúgó tehermentesülése után az ötlőt nyissa a fogantyú igénybevétele nélkül is. Mikor a (4) rúd az 1. ábrán látható nyíl irányában mozog, a (13) emelő útján a (14) rúd és a (15) hüvely is az (a) nyíl irányával ellenkező irányban mozgott úgy, hogy a (21) horog a (22) horog közelébe került. Minthogy most az (1) ötlő a 4. ábrán látható helyzetet foglalja el, az ajtót nyitni lehet. Ekkor a (9) rúgó a (8) emelőt tetszőleges kis elmozdulás után a 3. ábrán látható helyzetbe állítja, minek következtében (10) ütközőfölülete az (1) ötlő (12) ütköző fölülete alá fekszik és így az ötlőt a visszahúzott helyzetben rögzíti. Az ajtó nyitásánál a (21) horgot a (22) horog rögzíti, mi a vasúti kocsiknál szokásos ajtósarok elrendezésből önként Következik. Minthogy a (21) horog rögzítve van, a (15) hüvely a (ll) ajtóhoz viszonyítva eltolódik, mikor a gyűrűalakú (19) toldat is megfeszíti a (20) rúgót. Könnyen beláthatjuk, hogy az erős rúgó megfeszítése kizárólag az ajtó szélessége által megszabott hosszúságú emelőkar hatása alatt megy végbe, miért is a megfeszítéshez szükséges erő igen kicsi lehet. Hogy a (20) rúgó megfeszítése kizárólag az ajtó mozgásának csak egy szakasza alatt menjen végbe, a (22) horog — mikor az ajtó bizonyos szög alatt kinyílott — a (23) ütközőbe ütközik, ennek következtében ez a horog a (21) horog mozgását többé nem követheti és a (21) horgot elereszti. A (20) rúgó, melyet egyrészt a (14) rúd (17) ütközője rögzít oly módon, hogy az (1) ötlőt a (8) elcsattantó emelő elreteszeli, ekkor a (15) hüvelyt ennek (19) toldatára hatva, annyira előretolja, míg a (24) emelő egy ütközőjét nem éri és így a (20) rúgót a nyitott állásban nem rögzíti. Az ajtó csukásánál a rúgó meg van feszítve. A (8) emelő — amint az ajtókeret, illetve záróbádog hatáskörébe ér — az ajtó becsapásánál a 3. ábrán látható helyzetéből az 1. ábrán látható helyzetébe szorul és így az (1) ötlőt elereszti. Amint az (1) ötlő elreteszelődése megszorul, a (20) rúgó feszültsége érvényesülhet és a (14) rudat ennek (17) kivastagítására hatva, az 1. ábrán látható helyzetbe tolhatja. Az erős (20) rúgó most már az (1) ötlőt a záró helyzetébe nyomja és az erős nyomás következtében az ajtót az ajtókeretbe szorosan behúzza. A (20) rúgó, illetve (1) ötlő mindaddig nyomás alatt marad, míg ai (24) emelőt a föntebb jelzett módon ismét el nem forgatjuk. A (24) emelőt a fogantyú helyett más berendezés segélyével, sőt elektromos úton is lehet forgatni. Magától érthető, hogy a megrajzolt (1) ötlő helyett az ajtózáraknál szokásos ötlőket is lehet alkalmazni, mely .' forgás helyett hosszanti eltolódást végez és az ily ötlőknél szokásos berézsülés és az erős rúgónyomás hatása alatt szorítja az ajtót az ajtótokba. Lehetne az (1) ötlőt akként is elrendezni, hogy függélyes síkban végezze lengéseit, mikor az ajtó behúzását megfelelő lejtőségű fölület végzi. A (23) ütköző helyett magától érthetően a (22) horog részére más kiváltó berendezést és a nyomásra igénybe vett spirálrúgó helyett más, lapos- vagy lemezrúgót is lehetne alkalmazni. A leírt zárt nemcsak magán az ajtón, hanem az ajtótokon is lehet fölszerelni, mikor az ajtót csakis a rúgó megfeszítésére szolgáló mozgató berendezéssel látjuk el. Ha a (24) elcsattantó emelőt elektromos úton mozgatjuk, a zárt, vagy több zárt tetszőleges pontról lehet nyitni. A (20) rúgót az ajtó csukásánál is meg lehet feszíteni, mely esetben csupán a rúgó, illetve hüvely és az ajtókereten alkalmazott ütköző között elrendezett kapcsolóberendezést kell megfelelően kiképezni. Magától érthetően az sem szükséges, hogy a rúgót az ajtó nyitásának első felében feszítsük meg, ezt a nyitó mozgás bármely szakában is lehet végezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ajtózár vasútikocsikhoz és hasonlókhoz, azáltal jellemezve, hogy a zár ötlőjének szoros meghúzását végző rúgót az ajtó mozgásánál feszíti meg, míg a fogantyú