44979. lajstromszámú szabadalom • Újítások zárakon

6. ábra metszet az 5. ábra E—F vonala szerint, a 7. ábra ugyanilyen metszete a 3. ábrának, a 8. ábra a reteszt lefödő lemez fölülnéaete, végül a 9., 10. és 11. ábrák a jelzőkészülék ütközőjének fölülnézete, homloknézete, illetőleg oldalnézete, a 12. ábra pedig a (8) födőlemez fölső részének, fölülnézete. Az (1) retesznek mozgatását a (2) rekesztők gátolják ismert módon azáltal, hogy egy, a reteszen alkalmazott ütköző a rekeszt-őkbe ütközik, ha csak a rekesztőket kulcs segélyével annyirameg nem emeljük, hogy az ütköző a rekesztőknek (3) hosszkivágásába jut. Jelen találmány értelmében a reteszen a (4) kar van az (5) csap körül elforgathatóan alkalmazva s ezen (4) kar szabad vége képezi a (6) ütközőt, mely (7) olda-Ián le van rézselve (2. ábra). Az (1) retesz fölött a zárba az 1. ábrán pontvonallal rajzolt, a 2. ábrán metszetben s a 12. ábrán teljes vonallal megrajzolt (8) lemez van beerősítve (2. ábra), amelyen — aszerint, amint a zár egyfordulású vagy kétfordulású — a (4) kar fölött egy vagy két (9) kivágás látható. Ha már most az (1) reteszt álkulccsal ki akarjuk nyitni, s e célból az (1) reteszt a tolvajkulccsal befelé 'húzzuk, akkor a (6) ütköző lerézselt (7) széle a rekesztőkbe ütközik, minek következtében az ütköző fölső része az egyik vagy másik (9) kivágásba fölemelkedik s szabad végével a (9) kivágás falához támaszkodik úgy, hogy az ütköző a rekesztőkre sem gyakorol nyomást. Ha most a rekesztőket drótokkal vagy tűkkel a nyitott helyzetbe megakarjuk emelni, nem érezzük meg, hogy melyik áll útjában a retesznek, mert a (4) ütköző a (9) kivágás falának fekszik és- a retesz befelé szorításánál nem adja át a nyomást a rekesztőknek. Másrészt pedig, mivel a (4) kar (6) ütköző feje a (9) kivágás falának is támaszkodik, a zár még akkor sem nyílik ki, ha a rekesztő a próbálgatás következtében véletlenül a rekesz átbocsátására kész helyzetben volnának is. I Ha az (1) reteszre gyakorolt nyomás az álj kulcs visszafordítása és kihúzása folytán í megszűnik és az ennek következtében szélső állásába visszamozog, a (6) ütközőfejnek a (9) nyílás belső éle felé eső (26) ferdesége miatt a (8) lemez alá lesülyed 'és a retesz előbbi helyzetébe visszamegy. ^Nehogy a (4) kar hátranyomott helyzetéből magától leessék, az (1) retesznek egy | furatában egy (10) pecket (1. ábra) alkal| mázunk, melyet a (11) rúgó a (4) kar| hoz szorít js ezáltal ezen kart fékezi, í vagyis leesését meggátolja. Ugyanezen okból a (4) kart sárgarézből, vagy más dia-I mágneses anyagból készítjük, imivei kü' lönben a (4) kar kívülről mágnes segélyé-i Vei fölemelt helyzetéből visszamozgatható | volna. A zárhoz való kulccsal a zár nyitása és zárása nem ütközik akadályba, mivel ezen kulcsnak szakála a rekesztőket pontosan úgy mozgatja el, hogy a (6) ütköző nem ütközik beléjük s így meg sem emeltetik. A 3—7. ábráig föltüntetett kiviteli alakj nál még oly készülék is van alkalmazva, ! mely a zárnak a hozzá való kulccsal való I kinyitásánál megmutatja azt, ha valaki a l zárat tolvaj kulccsal •— habár eredmény | nélkül — ki akarta nyitni. | E célból a zárszekrény födőlemeze alatt | (a födőlemez a rajzban nincsen föltüntetve) a kétkarú (12) emeltyű van a (25) csap körül forgathatóan alkalmazva, mely( nek egyik (13) vége az emeltyűnek rendes helyzeténél nem látható, ellenben ha az emeltyűt elforgatjuk, a födőlemeznek így nyílásában láthatóvá válik. Az emeltyűnek másik (14) vége az (1) retesznek hátul fönt alkalmazott,(15) nyúlványnak pályájába nyúlik olyképen, hogy ezen nyúlvány a retesz zárásánál az emeltyűt mindig úgy forgatja el, hogy a (13) mutató láthatatlanná válik. Az (1) reteszen még egy (16) kar van a (17) csap körül forgathatóan ágyazva. Ezen csap alá egy, a (4) karnak (6) ütközőjére erősített (18) pecek nyúlik úgy,