44924. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyfázisú kolletktoros gépek áramának kommutálására

— 2 — mező helyét csak az (a és u) közötti szögterületen belül változtatja. Az alábbiakban egy oly kapcsolás van leírva, amely szükséges határokon belül minden terhelésnél és sebességnél a segédmezők fázisainak oly sebességét teszi lehetővé, hogy a rendeltetésnek teljesen meg tud felelni. Az új kapcsolás egy segédtranszformátor alkalmazásában áll, a segédgombolyítás gerjesztése céljából, mely segédtranszformátort lényegileg a fegyverzetfeszültség gerjeszti. A 3. ábra szerinti kapcsolási vázlatban (a) egy mótor fegyverzete, (e) ennek gerjesztő gombolyítása, (c) a szokásos komp. gombolyítás, (t) egy indító transzformátor, (h) a kommutáló segédgombolyítás, (t) egy a segédtranszformátor. A (h) segédgombolyí tás egyik vége a mótorkapocshoz van kötve, a másik vége egy csúszó kontaktus segélyével a (tl) segédtranszformátornak bármely tetszőleges pontjához köthető. A (11)nek egyik vége az egyik fegyverzetkapocshoz van kötve, míg egy közbenső pontja, pl. az (m) falazópont, a szembenfekvő gépkapocshoz van kötve. Ha a (h) segédgombolyítás csúszókontaktusa a (tl) segédtranszformátornak (m) pontjára van téve, akkor a kapcsolás teljesen az első ábra szerinti diagrammnak felel meg, vagyis a segédgombolyítást a teljes kapocsfeszültség gerjeszti. Azonban a segédtranszformátor csúszókontaktusa által a (h) fázis nyilvánvalóan úgy változtatható, hogy egy alkalmas terhelésnél és kapocsfeszültségnél is a rövidrezárt tekercs feszültségénél eredőjével összevágjon. Ez a 4. ábra szerinti diagrammból látható, mely annyiban tér el a 2. szerintitől, hogy a (h) segédgombolyításnak feszültsége nem a (k) kapocsfeszültség többé, hanem a fázis és nagyság tekintetében megváltozott (g) feszültség, mely a szükségnek megfelelően merőleges az (r)-hez, illetve a (h)-hoz képest. Azon fölvett esetben, hogy a motornak sebessége a normálisnál nagyobb lett, a segédgombolyításnál alkalmazandó fészültség kisebb, mint a kapocsfeszültség, ellenkező esetben nagyobb, mint ahogy a (gl) pontozott vonala azt föltünteti. A fölvett esetben tehát, amikor a mótor változatlan nyomaték mellett változó sebességgel jár, az ismertetett berendezés segélyével a rövidre zárt tekercsekben az eredő feszültség minden sebességnél ellensúlyozható. A 4. ábrából látható, hogy a harántmezőnek nem a megfelelő fázisa van elérve, hanem a sebességnek megfelelően annak nagysága is megváltoztatik, vagy nagy sebességnél kisebbedik, kis sebességnél nagyobbodik és amint könnyen beigazolható, hogy eközben a harántmező amplitúdója a leírt módon önmagától a helyes nagyságra áll be. Ha a mótor állandó sebességénél változó nyomatékkal dolgozik, a harántmezőnek ilyen pontos szabályozása nem érhető el. Ezen pontatlanság itt azonban jelentéktelen, minthogy változó nyomatéknál (vagyis változó áramnál) de állandó sebességnél a rövidrezárt fegyverzettekercsek: elektromagnetikus erejének eredője a vasnak telítettsége miatt kevésbbé változik meg. A nyomaték befolyását azonban könnyen lehetne kiegyenlíteni (esetleg önműködően egy relais által) a harántmező amplitúdójának megváltoztatásával, pl. úgy hogy növekvő áramnál fojtótekercseket kapcsolnánk fokozatosan ki vagy be, melyek a 3. ábra szerinti (h) segédgombolyítás elé lennének kapcsplva, vagy úgy hogy a segédpólusok gerjesztését változtatjuk meg) pólus le- vagy sorbakapcsolásával és parallelkapcsolásával. Az 5. ábra szerint egy második (t2) segédtranszformátor is lenne alkalmazható, mely a (h) segédgombolyításnak feszültségét a mótoráramtól függően, vagy ugrásszerűen megváltoztatná. Ha azonban, amely igen gyakori eset, egy bizonyos sebességnek egyúttal egy bizonyos nyomaték is felel meg, akkor a (t2) transzformátor nélkülözhető is és (3. ábra) a (tl)-en és egyúttal a (t)-n a kontaktusok oly módon állíthatók be, hogy minden terhelési állapotnál elérhető a rövidrezárt tekercsek eredő feszültségének teljes megsemmisítése. Ahelyett, hogy a (h) segédgombolyítást a