44849. lajstromszámú szabadalom • Légszűrő- és belélegzőkészülék

— 2 tül a belélegző kamrába. A párákra való tekintettel különben a szelepek oly elrendezésűek, hogy a nyál stb. ne ragaszthassa őket ülőkéikre. A csatolt rajzon a találmány szerinti készüléknek egy példaképeni foganatosítási alakja van föltüntetve. 1. ábra a készülék függélyes metszete, 2. ábra annak elölnézete a szűrő kiemelése után. 3. ábra a készülék belső nézete, 4. ábra a készülék fölülnézete, 5. ábra megfelelő fölülnézet a födőlap leemelése után, 6. ábra a szeleptok alatt vezetett vízszintes metszet, 7. ábra szeleptok függélyes metszete és fölülnézete, 8. ábra egy szelep metszete, 9. ábra pedig az orron át való légzésre szolgáló cső keresztmetszete. Az ábrázolt foganatosítási alaknál a készülék vázát szegmens-alakú (1) födél és fenék képezi, melyeket egyrészt az arc alsó részéhez illeszkedő (3) belső fal, másrészt az egymás fölött elrendezett (4) szelepkamra és (5) kilélegzőkamra falai kötnek össze. A (3) fal szélei és az (1 és 2) lapok között van a szűrő elrendezve, mely a jelen foganatosítási példánál két (6 és 7) fémszita közé illesztett (8) pamutrétegből áll. A (7) belső fémszita célszerűen forrasztás által szilárdan van a készülékre erősítve, míg a külső fémszita csak széleinek a készülék megfelelő részei köré való hajlítása által oldhatóan van fölerősítve, oly célból, hogy a pamutréteg kicserélése céljából könnyen legyen levehető. Szükség esetén a belső szitát is leszerelhetően lehet elrendezni. Sziták helyett természetesen lyukgatott lemezeket, rácsokat s hasonlót is lehetne alkalmazni. A belélegzőkamra fölső részében elrendezett (4) szelepkamrát lényegileg a (9) szeleptok (7. ábra) váza képezi. A szeleptok egy alsó, vízszintes, (10) szelepnyílással ellátott fenékkel bír, melyhez két oldalt ferdén fölfelé és kifelé nyúló, (11) szelepnyílásokkal ellátott oldalfalak támaszkodnak Ez utóbbi nyílásokat a (12) belélegzőszelepek a (10) nyílást pedig a (13) kilélegzőszelep födi. A befelé nyíló (12) szelepeket a hosszú (14) emelőkarok hordják, melyek legcélszerűbben a szeleptokon és az ez alatt lévő kilégzőkamrán kívül vannak elrendezve, s csak egy részük nyúlik keresztül a kilélegzőkamrán, melynek falai az emelők ágyazására megfelelő furatokkal vannak ellátva (6. ábra). A (14) emelőknek az említett falakba ágyazott (15) tengelye célszerűen egy darabból készül az emelővel, pl. hajlítás által. A (14) emelőknek, ill. a (15) tengelyeknek a kilégzőkamra mellső falán kinyúló végei elcsúszás ellen a (16) lemezkék által biztosíttatnak. A (14) emelők, ill. (15) tengelyeik oly módon vannak a (17) súllyal ellátva, hogy a (12) szelepek súlya kiegyenlítttetik, vagyis mindegyik lengőszerkezetnek súlypontja forgástengelyébe esik. Ezáltal a szelepek a készülék helyzetétől függetlenül mindenkor könnyen mozoghatnak s kevésbbé befolyásoltatnak használat közben a használó egyén testmozgása folytán föllépő lökések és rázkódások által. A szelepek zárását főleg az emelőik és a készülék szomszédas nem mozgó részei közé iktatott (18) rugók eszközlik, melyek legcélszerűbben a 2. ábrán föltüntetett egyszerű alakkal bírnak, de természetesen spirálrugókkal, rugalmas szalagokkal vagy esetleg nehezékkel is pótolhatók. A (13) kilélegzőszelep a (9) szeleptok alsó lapjához fekszik, tehát lefelé nyílik. E szelepet a szeleptok alsó részéhez viszonyítva oly módon kell elrendezni, bogy a kilélegzett levegőből lecsapódó párák, valamint a nyál stb. a szeleptokból a kilélegző szelepen keresztül távozhassék, nehogy a tokban összegyűlve a szelepek működését zavarja. A kilélegzőszelep (19) tengelye célszerűen a kilélegzőkamra egyik oldalfalára van erősítve és egyik megnyújtott végén a (20) ellensúlyt hordja, míg a másik vége, mely a kilélegzőkamra falán túl nyúlik, a (21) lemezke által biztosíttatik oldalirányos eltolódás ellen. A tengely ezen végéhez van erősítve a szelepet zárt helyzetébe szorító,