44778. lajstromszámú szabadalom • Kocsialváz

gömbölyű (17) fej fölvételére szolgáló ágyat alkot. A (17) fej a (19) kapcsoióvas (18) szárának mellső végén van kiképezve és a kapcsolóvas, ami a hátsó bordát, rögzítő csapot és az összefoglaló kengyeleket il­leti, ugyanolyan kiképezéssel bír, mint a már leírt (10) kapcsolóvas. A golyóalakú (Í7) fej és (16) ágya egy hátrafelé nyúló nyelvvel van megtoldva, mely a (18) szárat alátámasztja és így a hátsó tengely elbil­lenését megakadályozza. Ezen berendezés­nél a nyújtók és forgáscsapok közötti szük­ségtelen súrlódás és kopás el van ke­rülve. Úgy a mellső, mint a hátsó tengely is, forgó zsámollyal van ellátva és mivel ezen zsámolyok egymással megegyeznek, a kö­vetkezőkben csak az egyiket fogjuk le­írni : A (21) zsámoly (3. ábra) egy (22) gyűrű­tárcsából áll, mely a viszonylagos forgást végző részt alkotja. A (22) tárcsának két diamentrálisan átellenes helyéről két szé­les (23) tartó nyúl lefelé (1. ábra), melyek mindegyike egy függélyes (24) ívalakú ha­sítékkal bír (3. ábra). Ezen hasítékokba két­két (25) szög van erősítve, melyek a ten­gely két oldalán lefelé nyúlnak és alsó végükön (26) hevederek és csavaranyák se­gélyével vannak egymással páronként össze­kötve. A (25) szögek az ívalakú (24) liasí­tékokban egymáshoz közelíthetők vagy egy­mástól távolabb állíthatók úgy, hogy a (22) tárcsa különböző vastagságú tengelyekre szerelhető. Mindegyik (23) tartó fölső vé­gén a (24) hasítékkal összeeső (27) mélye­dés van kiképezve, mety a (25) szögek fe­jeinek fölvételére szolgál. A zsámolynak viszonylagos nyugalom­ban maradó része két félkör alakú, hor­nyolt (28) koszorúból áll, melyeknek végei majdnem egymáshoz illeszkednek. A (28) koszorúk a (22) tárcsa szélét közrefogják és annak számára horonyvezetéket alkot­nak. A (28) koszorúk két átellenes pont­jából egy-egy (29) könyökkar nyúl először fölfelé, azután pedig a kerék középpontja íelé úgy, hogy a könyökkaroknak egymá­son fekvő vízszintes szakaszai a két ko­szorú által alkotott teljes kör átmérőjének irányában haladnak. Az alsó (29) vízszintes karnak két (30) füle van (1. és 2. ábra), melyeknek nyílásaiba a (32) rúgókat he­lyükön tartó (31) kengyelek vannak erő­sítve. Azonkívül a rúgókon és a (29) ka­rok vízszintes szakaszain egy (33) szög van áttolva, mely ezen részeket szilárdan össze­tartja. A forgó tárcsa elbillenésének megakadá­lyozására egy (34) merevítő kar szolgál (3. ábra), melynek alsó vége a (35) kengyel segélyével a tengelyhez van erősítve. A (34) kar a tengelytől rézsútos irányban ha­lad fölfelé és a (22) tárcsához erősített be­felé nyúló (36) fül nyílásán lép át, mely­ben a szorító csavaranyák segélyével rög­zíttetik. A (34) merevítő kar a (22) tárcsára ható erőket, melyek azt elcsavarni vagy el­billenteni törekednek, felfogja és a tárcsá­nak a tengellyel való szabad forgását biz­tosítja. A (3, 4) nyújtók könnyen összekapcsol­hatók a mellső és hátsó tengellyel, míg a forgó zsámoly részei a kocsivázhoz vagy annak rúgóihoz erősíthetők. A (22) tárcsá­ból lefelé nyúló (23) tartók ívalakú hasí­tékai lehetővé teszik, hogy a forgó zsá­moly különböző vastagságú tengelyekre le­gyen szerelhető. A félköralakú (28) koszo­rúkat a hozzájuk erősített két (29) könyökkar segélyével illesztjük a (22) tárcsa szélére és azután az egymásra fektetetett (29) ka­rokat a kengyelek segélyével a kocsi rú­góihoz foglaljuk. A mellső tengely elfordu­lása alkalmával a hátsó tengely ugyanolyan szöggel, azonban ellenkező irányban tér ki úgy* hogy a kocsi kis helyen megfor­dulhat. A (3, 4) nyújtók mellső végei és a föl­vételükre szolgáló kapcsolóvasak villái közé (37) bőrtárcsák helyezhetők (7. ábra), melyek (38) fémlemezzel vannak borítva, hogy a súrlódás folytán föllépő kopás csökkenjen. A nyújtók hátsó végein hosszúkás alakú (39) tárcsák vannak alkalmazva (8. ábra), melyek az összekapcsolt részek által oko­zott rezgéseket és zörejeket fölfogják. Ez utóbbi tárcsák azonban el is hagyhatók.

Next

/
Thumbnails
Contents