44760. lajstromszámú szabadalom • Visszafutó csövű löveg a závárzat önműködő nyitására és zárására szolgáló berendezéssel

nyában eltolja. Ennek következtében az (F, FI) szögemelő és az evvel kapcsolt (C, Cl) tol,óemelő akként fordul el, hogy a záróék kifelé mozogjon (11. ábra). Eme mozgás vége felé a (D) záróék a rajta alkalmazott (G) diók segélyével az (E) kidobót és az (el) kidobótengelyre ékelt (U) emelőt a 8. és 9. ábrán látható helyzetből a 11. és 12. ábrán látható helyzetbe forgatja, miközben a kidobó a töltényt kidobja és az (U) emelő rugalmas (ul) orra a (Q) retesz (ql) orra mögé fekszik. Az egyes részek ekkor a 11. ós 12. ábrán látható viszonylagos helyzetet foglalják el. Töltésnél már most az (E) kidobót a töltényhüvely fenékpereme eredeti állásába forgatja vissza. A kidobóval együtt az (U) emelő is forog és a (Q) reteszt (o4) nyugaszából kihúzza. Ennek következtében az üreges (O) henger szabaddá válik és az (S) rúgó elvesztheti feszültségét, miközben az (0) üreges hengert és ennek közvetítésével a (Jl) dugattyút és (J) szánt a 2. ábrán látható helyzetbe tolja vissza úgy, hogy a závárzat az (F, FI) emelő és (C, Cl) tolóemelő hatása alatt elzáródik. A záróék befelé mozgásánál a (G) diók a kidobó (eB) orrai elől kitérnek és miután ez orrok fölött elhaladtak, a rúgóék hatása alatt azonnal a nyugalmi helyzetükbe térnek vissza. Az (R) nyitórúgó feszültség a závárzat zárása közben nem változott, minthogy két ellendarabjának (az üreges (0) henger fenekének és az (L) csavar háznak) egymástól való távolsága a (KI, N) hengerekben lévő részek eltolódásánál meg nem változott. Mikor a závárzat elzáródott, az egyes részek ismét az 1—6. ábrán látható helyzetet foglalják el. Ezt a leírt elrendezést a működő részek áttekinthetősége jellemzi. Más visszafutócsövű lövegekkel szemben, melyeknél a závárzat nyitását vagy zárását, vagy nyitását és zárását a lövegcső mozgása idézi elő, a leírt elrendezésnek az az előnye, hogy a závárzat akkor nyílik és záródik, mikor a lövegcső a nyugalmi helyzetében van, első sorban azonban az az előnye, hogy az erő, mellyel a nyitás és zárás végbe megy, teljesen független a lövegcsőnek lövésről lövésre változó nyitó és záró mozgásának sebességétől. ily módon a löveg működése egyenletesebbé válik és a závárzat részeit is jobban kiméljük. A két závárzatrúgónak egymástól való függetlensége azt az előnyt is biztosítja, hogy mindegyik rúgónak épen akkora feszültséget adhatunk, amekkora a célnak legjobban megfelel és hogy mindegyik rúgót külön-külön lehet megfeszíteni. Ha a závárzatot kézzel akarjuk működtetni, úgy járunk el, mint közönséges kézzelműködtetett tolóemelős závárzatnál, vagyis a (C, Cl) tolóemelő markolatát megfogjuk és az (y) nyíl (2. ábra) irányában és azután visszafelé forgatjuk. Mikor a markolatot megfogjuk, a (c3) elreteszelő reteszt az (B1

) emelőkar (f3) üregéből kiemeljük úgy, hogy a tolóemelőt az önműködő nyitást és zárást végző berendezésből kikapcsoljuk. Ez utóbbi az 1. és 2. ábrán látható állapotban marad, tehát ha a závárzatot kézzel működtetjük, csakis a közönséges kézi tolóemelős závárzat működtetésére szükséges erőt kell kifejteni. Mikor a závárzat elzárása után a tolóemelő markolatát ismét eleresztjük, a (c3) elreteszelő retesz ismét becsappan az (f3) üregbe és a (C, Cl) tolóemelőt a závárzat önműködő nyitására és zárására szolgáló berendezéssel újból kapcsolja. A 8. ábrából az is kitűnik, hogy a leírt foganatosítási alaknál módunkban áll a závárzatot a visszafutás végén önműködően nyitni. Ha ugyanis a (H) csúszósín a (h2) fölülettől számítva Csupán csak a 8. ábrán jelzett (h3) fölületig ér, a závárzat már akkor nyílhat ki, mikor az (F) emelőkar (f2) toldata a visszafutásnál a (H) sínhez viszonyítva a 8. ábrán látható helyzetet foglalta el. A 13. és 14. ábrán látható foganatosítási alaknál a závárzat már a cső előrefutásánál nyílik ki. Ebből a célból a (H) vezetősínbe egy (T) váltó van beépítve, melyet egy (V) rúgó tart a rajzon látható helyzetben. A lövegcső visszafutása közben az (F) emelőkar (f2) toldata a (H) vezetősínen fut ós a (T) váltót visszanyomja, ezenközben pedig a váltó nyelve a (H) sín lejtős (h3> fölületére fekszik.