44706. lajstromszámú szabadalom • Tűzoltó- és mentőberendezés
— 2 -ból szögecselt testet képeznek, melyek fenekén ennek hosszanti középvonalában — a legfölső (17) tartótól eltekintve — egy-egy (18) illetve (19) fogasrúd, két oldalfölületén pedig egy-egy a fenékkel párhuzamos U keresztmetszetű (20), illetve (21) vezető sín van fölszerelve. A (16) tartó az oldalfalának külső fölületén szerelt (22) görgők útján a (15) tartó (20) vezető sínjében, a (17) tartó pedig a (23) görgők útján, a (16) tartó (21) vezetékében van vezetve, ezenkívül még alsó fölületükön a (24) és (25), illetve (26) és (27) görgőkkel is meg vannak támasztva. A (16) és (17) tartókon megfelelő állványokba (18) ill. (19) fogasrudakba fogódzó (28, 29) fogaskerekek vannak ágyazva, melyek alkalmas áttevések útján a (30, 31) forgattyúk segélyével forgathatók, mikor a (16) tartó a (15) tartón, a (17) tartó pedig a (18) tartón tolódik el a (32, 33, 34) ütközők által megszabott határokon belül, tehát az egész lejtős sík a szükségletnek megfelelően meghosszabbítható és megrövidíthető. A most leírt fogasrudas mozgató berendezés más ismert szerkezetű mozgató berendezéssel, pl. csigasorokkal is pótolható. Hogy az egész berendezés a lejtős fölület meghosszabbításánál föl ne billenhessen, a (2) gerendákban a (32) tartók vannak vezetve, melyek a (36) fogasrudakkal vannak fölszerelve. Eme fogasruaakban a (2) gerendákon ágyazott és a (38) forgattyúk segélyével forgatható (37) fogaskerekek fogódzanak, a (35) tartóknak a (3) oszlopoktól elfordult végén pedig egy (39) ellensúly van alkalmazva, mely a berendezés nyugalmi helyzeténél a (43) kocsiűlés alatt foglal helyet, használati helyzeténél pedig a szükségletnek megfelelően előre van tólva pl. a pontvonalasan jelzett állásba. A tartók szélessége akkora, hogy a hoszszanti tengelyükben fekvő fogasrudak két oldalán kényelmesen lehessen közlekedni, ennek megkönnyítésére a tartók fenekének fölső fölületén (40) lépcsőfokok lehetnek kiképezve. A legfölső (17) tartónak szabad végén egy előre ugró pl. félköralakú (41) álláshely van kiképezve, mely közel vízszintes helyzetben van és melyet ép úgy, mint a (15, 16, 17) tartók oldalfalait a megfelelő magasságig nyúló (42) korlát szegélyez. Ily módon a mentőberendezés legmagasabb pontján kényelmesen lehet dolgozni, a közlekedés pedig a tartókon veszély és anélkül történhetik, hogy a föl és lefelé haladó személyek egymást zavarnák. Eme berendezés használati módja a következő : A berendezést a használati helyén felállítjuk és azután a lejtős síkot oly módon, hogy a fordítópadot megfelelően beállítjuk és a lejtős sík hajlásszöget a (10) forgattyú segélyével megváltoztatjuk, a lejtős síkot magát pedig a (30, 31) forgattyúk egyidejű forgatásával vagy ezek egyikének forgatásával megfelelően megnyujtjuk, oly helyzetbe állítjuk, melyben a (41) álláshely a megközelítendő helyhez viszonyítva, a kellő helyzetet foglalja el, miközben az ellensúly előretolásával gondoskodunk arról, hogy az egész kocsi föl ne billenhessen. A fölbillenés ellen az (5) fogasrudak letolása is hathatós védelmet nyújt. A lejtős BÍk beállításával egyidejűleg a (41) álláshelyen helyet foglaló csővezetőt és a (37) forgattyúnál dolgozó munkásokat, valamint a tömlőt is megemelhetjük, tehát igen hamar jut a berendezés az oltáshoz és mentéshez szükséges helyzetbe, maga a mentés pedig könnyen végezhető, minthogy a lejtős síkon a közlekedés igen kényelmes s és a föl és lemenő személyek egymást nem zavarják. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tűzoltó- és mentőberendezés, azáltal jellemezve, hogy egy kocsin minden irányban forgatható, tetszőleges hajlásszög alatt beállítható és tetszőlegesen meghosszabbítható és megrövidíthető lejtőssík van elrendezve, melyet több, egymáson, egymással párhuzamosan vezetett U keresztmetszetű és fenékkel és korlátokkal megfelelően magasított oldalfalakkal bíró tartó képez, melyek közül a legfölső tartó szabad végén egy, a használati helyzetében közel vízszintes, korláttal körülvett álláshely van kiképezve.
