44612. lajstromszámú szabadalom • Engedékeny és tapadó rugalmas keréktalpberendezés

tettek (11—14. ábra), vagy középen vastagítottak (17. ábra) és állhatnak végül megfelelő lapjaikkal egymás íölé illesztett több lapból is (8. és 16. ábra). Ahelyett, hogy a rúgólapok közvetlen támaszkodjanak a láncszemek bevágásaiba, a rúgóvégekből (18. ábra) hajlított (i) szem segélyével az egy vagy több Ián őszemen keresztülhatoló (j) csapra is támaszkodhatnak. Ha a rúgólapok több lemezből vannak alkotva (8. ábra) és a megerősítő (k) lemezek az agy felé eső rúgó végen alkalmazva, akkor mindig a főrugó rögzíti az agy réseiben a megerősítőrúgót vagy lemezt, annak hajlított (m) vége segélyével. Ha az erősítő rugók a főrugó közepére vannak alkalmazva (16. ábra), azok megerősítésére (o) szegecseket, csavarokat vagy hasonlót alkalmazhatunk. A 4., 5., 6. és 7. ábrákon a keréktalp ágy van föltüntetve, amint sima földhöz, útdudorodáshoz, útmélyedéshez, ill. dudorodáshöz és mélyedéshez simul. Hogy a kerék harántirányban, yagyis a tengellyel párhuzamosan is engedékeny legyen, az elrendezést az 1. ábrán föltüntetett módon alkalmazzuk, mikor is az egész kerék tulaj donképen több egymás mellé helyezett egy agyra erősített rugalmas kerékből áll, melyek mindegyike külön engedhet a föld egyenetlenségeinek, (mint iez az 1. ábrán jól láthatjó, melyből az is kitűnik, hogy az ilyen kerék minden arányban kompenzáló hatású, mert hiszen a gördülő láncok mindegyike külön, külön kompenzáló hatású a mozgás irányiában (7. ábra), az egész kerék pedig harántirányban kompenzáló hatású (1. ábra), mert könnyen belátható, hogy míg az egyik lánc egy mélyedésbe i süpped, ugyanakkor egy másik a talaj egy dudorodása által össze lehet szorítva. Ezen elrendezés igen sok jerőt takarít meg, mert hiszien az aiz erő, amely a talajhoz közeledő láncszemben jiyugvó rúgló összenyomására szükséges volt, teljesen vissaanyeretik akkor, mikor a rúgó a láncszemnek a talajtól való távolodásakor súrlódás nélkül kiegyenesedhetik. Az elrendezés rendkívül tapadó és sikamlás-gátló, mert állandóan aránylag nagy felületen van a talajjal érintkezésben és már csekély talajegyenetlenségek is jó támpontul szolgálnak. Még inkább ki van zárva a sikamlás oldalirányban akkor, ha a kerék az 1. ábrában föltüntetett módon több kerékegységből van képezve. Minthogy a találmány tárgya tulajdonképen egy gördülő rugót képez, a kocsi rázr kódásai. igen csekélyek lesznek, a jármű tehát könnyebbre szerkeszthető és mégis tartósabb lesz. Egy további igén fontos előnye ezen berendezésnek az, hogy a rendszerint a jármű és tengelyei közé helyezett fölfüggesztő rugókat fölöslegessé teszi, ily módon lehetővé téve a tengelyeknek és kerekeiknek közvetlen hajtását és kormányzását, vagyis a fölfüggesztő rugók kiküszöbölésével egyben fölöslegessé teszi a láncos vagy Cardan-csuklós erőáttételek alkalmazását is. Minthogy továbbá a tengelynek a talajtól való távolsága a terhelés növekedésével csökken, a hajtásra igényelt erő nem növekedik oly arányban, mint a terhelés, minthogy az említett távolság, mely az ellenállás erőkarja, a terhelés® 31 kisebb lett. Ezen ; berendezés alkalmazásival tehát ugyanazon hajtóerővel nagyobb súlyokat lehet továbbítani vagy nagyobb sebességeket lehet elérni, mint a berendezés alkalmar zása nélkül. A rúgólapok hajlékonyságát úgy kell megválasztani, hogy a gördülő láncnak lehetőleg nagy fölülete érje a talajt anélkül, hogy a rugók túlságosan, vagyis az állandó alakváltozást előidéző nyomással vétetnének igénybe. Ha a kerék csak egy kerékegységből áll (2. ábra), a talp felületének növesztésére egyes láncszemeket alkalmas anyagból készült megfelelő nagyságú lapokkal láthatunk el. Ha a talaj csak igen csekély ellenállást nyújt, az 1. ábrán föltüntetett több kerékegységből alkotott kerék talpának fölületét is növelhetjük azáltal, hogy egy vagy több szomszédos gördülőlánc