44449. lajstromszámú szabadalom • Forgó transzformátor váltakozó áramnak egyenárammá vagy viszont való átalakítására

A statorban ennek megfelelőleg itt mindig két rúd fekszik párhuzamosan és pedig a szóban forgó esetben két-két diametrálisan szemközt fekvő rudat kapcsolunk egymással párhuzamosan úgy, hogy itt is hái'om csoportra teszünk szert, vagyis mindegyik rotorcsoporthoz egy sorosan fekvő statorcsoport tartozik.« A váltakozóáramú (d) tekercselés az egyenáramú vezetőkkel együtt ugyanazon hornyokban fekszik, a középső stator kerületén elosztva és a föltüntetett esetben, pl, háromfázisú, tekercsekből képezett tekercselés van ábrázolva. A stator középső részének ekkor lamellázva kell lennie, ellenben a gép többi része tömör vasból vagy acélból készülhet. A rótor középső része a (P, P) sarknyúlványokkal van ellátva és ugyanoly módon, mint a váltakozó-' áramú unipoláris gépeknél, váltakozóáramot hoz létre a váltakozóáramú tekercselésben. A sarknyúlványok folytán az egyenáramú tekercselésben pulzáló egyenáramok lépnek föl. Ha azonban a stator vezetőit a leírt módon kapcsoljuk egymásután a csúsztatógyűrűkön és a rótor rúdjain keresztül, úgy ezen pulzációk a fáziseltolásuk folytán állandó egyenárammá tevődnek össze. A gép egyidejűleg pulzáló vagy állandó egyenáramú és egy- vagy többfázisú váltakozóáramú feszültséget szolgáltathat és így az egyik áramnemnek a másikba való átalakítására szolgáló transzformátor gyanánt alkalmazható. Ezen imént leírt foganatosítási alaknál az önszabályozás a következőképen magyarázható meg. Dacára annak, hogy az egyenáramú és váltakozóáramú tekercselések ugyanazon hornyokban fekszenek és így az egyes vezetőkben indukált elektromotoros erőnek pontosan egyenlőknek kell lenniök, az egyenáramú és váltakozóáramú feszültség nem áll egymással föltétlenül megszabott változhatatlan arányban. A gerjesztett egyenáramú feszültség a gép teljes mezejével arányos, és független a mező pulzációitól.A váltazó áramú feszültség ellenben a mező pulzációival, vagyis a mező maximális és minimális értékeinek különbségével arányos. Továbbá az egyenáramú áramkörnek armatúra-reakciója egészen más, mint a váltakozóáramú áramköré. Az előbbi, vagyis az egyenáram armatúrareakciója, a rótor kerületére érintő irányban' áll, vagyis elméletileg zérussal egyenlő és tudvalévőleg a rudak külső összeköttetéseinek elrendezése szerint akár pozitívvá, akár pedig negatívvá tehető. A váltakozóáram armatúra-reakciója a rótor kerületére merőlegesen áll és az összmezőre vonatkoztatva váltakozva pozitív és negativ, olyképen, hogy a sarknyúlványokon az egyik, a nyúlványok között pedig a másik értelemben hat. Ezen armatúra-reakció csupán a maximális és minimális mezőerősségek közötti különbséget befolyásolja és aránylag nagy visszahatással van a váltakozóáramú feszültségre. Az egyenáramú feszültségre azonban lényeges befolyást nem gyakorolhat, mert mialatt az egyik helyen a mezőt erőaíti, ezt a másik helyen ismét gyöngíti úgy, hogy. az összmező közelítőleg változatlan marad. A váltakozóáramú armatúra-reakciónak hatását az egyenáramú feszültségre .teljesen kiküszöbölhetjük sőt negatívvá is tehetjük, ha a sarknyúlványokat erősen telítjük és a sarknyúlványok közötti részen a stator és rótor közti légrést nem vesszük igen nagyra úgy, hogy a hatás a sarknyúlványok közötti részeken nagyobb lesz. Föltéve, hogy a gép váltakozóáramúegyenáramú átalakító gyanánt szolgál és hogy a bevezetett váltakozóáramú feszültség ingadozik, pl. emelkedik, úgy a hálózatból wattnélküli áram folyik a gép váltakozó áramú tekercselésébe, mely a mezőkülönbségeket fokozza, tehát a sarknyúlványokon a mezőt erősíti, a nyúlványok között pedig gyöngíti. Ha a sarknyúlvV nyokban a telítés elég nagy, úgy a mező erősítése és gyöngítése körülbelül egyforma és így az összmező és ezzel az egyenáramú feszültség is állandó marad. Ugyanez következik be, azonban megfordítva, ha a halózati feszültség csökken. Még ha a sarknyúlványok nincsenek is eléggé telítve, a gyöngülés mindig az egyenáramú oldalon lényegesen kisebb lesz, mint a váltakozó áramú oldalon.