44408. lajstromszámú szabadalom • Repülőgép

dezése folytán tökéletesebb forgató nyo­matékot nyerünk. A helytálló, függőleges v (27) fal a (24) mellső kormányt tartó (25) karok között egy keresztrúdon van ágyazva. A (27) fal a s&abályozható kormányokkal együttmű­ködik és abban az esetben, ha az egyik kormány hatása a másikénál nagyobb, az oldalirányú elmozgás ellen kifejtett ellen­állásánál fogva a gyöngébb kormányt a forgató nyomaték kifejtésében segíti és ha az egyik kormány használhatatlanná vá­lik, a megmaradó másik kormánnyal oly nyomatékot létesít, mely az előbb említet­tel azonos értelemben forgat. A szabályoz­ható kormányok vezérlésére tetszőleges szerkezet szolgálhat ugyan, de célszerű a (28) dobot vagy korongot alkalmazni (4—6,. ábra), mely körül a (23) kötél van ve­zetve; a kötelet a gép vezetője a meg­kívánt irányban működteti. A (28) dob célszerűen a (10) dob mellett a (11) ten­gelyre van erősítve és a (10) dob (13) nyúlványának közelében a (29) nyulvány­nyal van ellátva. A fogantyú gyanánt szol­gáló két nyúlvány elég közel fekszik egy­máshoz, hogy, ha megkivántatik, a két (29, 13) fogantyú egy kézzel működtet­hető legyen, ami által a (10, 28) dobok egyszerre ©lforgattatnak. A fogantyúk mindegyike azonban külön-külön is működ­tethető úgy, hogy a dobok egymástól füg­getlenül forgattatnak. A (28) dobot szin­tén fékkel láthatjuk el, mely tetszőleges szerkezetű leihat; így pl. a féik a (28) dobra erősített és a (39) sugár mentén fölmetszett (30) gyűrűből állhat, mely a (40) nyúlványokon áthaladó (31) csavarral van ellátva, melynek segélyével a (30) gyűrő és a (11) tengely között lévő súr­lódás szabályozhatjó. Ezáltal a kormányok minden lehető helyzetbe hozhatók és ezen helyzetben a gyűrű súrlódása által meg is tarthatók, miközben a dob a (29) fogan­tyúra gyakorolt nyomás folytán elforog. A légellenállás egyedül a kormányokat bármely fölvett helyzetükben nem tartja meg egyensúlyban; a légellenállás a keze­lés közben, tehát a vezető által történő szabályozást majd megkönnyíti, majd meg^ nehezíti és a szabályozás nehézségeit nö­veli. Ezen nehézségek elkerülésére a kor­mányemelő és a kormányok közé súrlódási kapcsolást iktatunk be, inely a kormányo­kat általuk fölvett bármely helyzetben rög­zíti. A fék úgy van beszabályozva, hogy a légnyomásnak a kormányokra kifej tett za­varó hatását legyőzhesse, anélkül, hogy annyira meg lenne szorítva, hogy a kezelő a kormányokat el nem forgathatja. A gép előtt a vízszintes (32) kormány van alkalmazva; ennek tengelyére van erő­sítve a (33) korong, melyea a (34) kötél legördül. A kötél a középső géprészen el­rendezett (35) dobon halad át, mely a (36) fogantyú útján tetszés szerint működtet­hető. Ez a kormány bármely fölvett helyzeté­ben tetszőleges ismert módon rögzíthető; így pl. ezen célra egy fölmetszett gyűrű alkalmazható, melynek nyomását egy csa­var szabályozza. Ahelyett, hogy a gép egyensúlyát a le­írt módon azáltal állítanók helyre, hogy az oldalsó szárnyak hátsó részét csavaralak­ban elforgatjuk, ugyanezen elfordulásokat a szárnyak mellső részének is kölcsönöz­hetjük; ez esetben a gép mellső része el­hajlítható, hátsó része pedig merev. A ta­lálmány tárgya tehát nem szorítkozik kizá­rólag az oldalirányú egyensúlynak leírt mó­don való helyreállítására. A leírt módon három, négy vagy több síkkal biró aeroplan is kiegyensúlyozható. A találmány célját különben is nem az aeroplanoknak tartófö­lületeik csavaralakú elfordulása által tör­ténő oldalirányú kiegyensúlyozása képezi, mert a találmány tárgya általánosságban az említett repülő gépeknek a gép jobb-és baloldalán elrendezett ,beállítható haj­lásszögű, elmozgatható fölületek és füg­gőleges kormányok, valamint helytálló füg­gőleges síkok, együttes elrendezése által történő kiegyensúlyozására vonatkozik. Ezen célból a gép közepétől jobbra és balra, a szárnyak teljes vagy részfölületeit különböző nagyságú hajlási szögekben ál-

Next

/
Thumbnails
Contents