44351. lajstromszámú szabadalom • Gázelem éghető és más alkalmas redukálható anyagok energiájának elektromos árammal való átalakítására
igen kicsinyek úgy, hogy azok az elektrolytet kapillárisán visszatartják. Ha tehát egy közönséges, az elektromosságot vezető széndarabot pld. kénsavval itatunk és azután szabadon fölfüggesztünk, a folyadékot a szén kapillárisán visszatartja úgy, hogy ebből folyadék ki nem folyhatik. Világos, hogy ha valamely adott lyukacsosságú szénnél nagyobb lyukacsosságú szenet alkalmazunk, ennek egyes lyukacsainak nagysága is nagyobb fog lenni, mert a lyukacsfalak egy részének elmaradása következtében több egymás mellett fekvő lyukacs nagyobb lyukaccsá egyesül. Amint a lyükacsok térfogata 40% vagy ennél nagyobb, kapilláris lyükacsok mellett oly nagy lyükacsok is keletkeznek, melyekben a szokásos elektrolytek vissza nem maradnak. A jelzett célra használt széndarabkáknak lehetőleg kicsinyeknek kell lenniök, hogy külső fölületük is lehetőleg nagy, a szén belsejébe vezető út pedig lehetőleg rövid legyen, de a széndarabok között a közöknek oly nagyoknak kell lenniök, hogy azok az elektrolytot vissza ne tartsák. A csatolt rajz 1. ábráján a találmány szerint szerkesztett gázelem egy foganatosítási alakja látható. Ennek az elemnek valamely alkalmas anyagból, pld. kőagyagból készült négyszögletes (2) tartálya van, melybe égetett agyagból vagy más alkalmas lyukacsos anyagból készült (7) lemezek vannak beállítva. Eme lemezeket ragasztóanyag köti össze a tartály falaival úgy, hogy ebben több egymástól elválasztott kamara keletkezik, melyek mindegyikében egy-egy grafitból vagy más vezető szénből vagy fémből álló (3 1) vezető foglal helyet. A vezetők és a kamarafalak között lévő tereket a föntebb jelzett tulajdonságú vezető szénből álló (4, 5) darabkák töltik ki, mely széndarabkák valamely alkalmas elektrolyttel, pld. kénsavval vannak itatva. Ugyanevvel az elektrolyttel vannak a lyukacsos közfalak is itatva. A (6) födél a különböző kamarákat egymástól és a külső levegőtől elzárja. A födélen át minden egyes kamarába két-két (8, 9), illetve (10, llj üvegcső nyúlik be, melyek közül az egyik a széndarabkák közé ér, a másik ezek fölött végződik. Ezek az üvegcsövek a rajzon látható módon vannak egymással egyesítve úgy, hogy a (8) csövön bevezetett gáz a széndarabkákból álló rétegen kénytelen áthatolni, hogy a (9) csőbe jusson. Ugyanígy a (10) csövön bevezetett gáz is a megfelelő kamara szénrétegén át juthat csak a (11) csőbe. Ha a rajzon látható módon minden második kamara elektródáit egymással megfelelő ellenállás közvetítésével vezető kapcsolatba hozzuk és az egyik kamaracsoportba valamely oxydáló gázt, pld. levegőt, a másik kamaracsoportba pedig valamely redukáló gázt, pld. hydrogént vezetünk be, folytonos elektromos áramot kapunk, melynek fejlődése közben a szénben elnyelt és megsűrített hydrogén és az oxygén vízzé egyesül. Ha a kénsavoldat igen tömény (65°/0 Ha S04 nél többet tartalmaz) és ha a sav, meltyel ama kamarákat kitöltő széndarabkák vannak itatva, melyekbe levegőt vezetünk be, kevés nitrosylkénsavat is tartalmaz oldva, ezenkívül a légköri oxigén kémiai elnyeletése és önműködő ionosodása is végbe megy, mi az elem depolározó tulajdonságát nagy mértékben fokozza. A nitrosylkénsav szereke a vér haemoglobinjéével egyezik meg. Hydrogén helyett más redukáló gáz, pld. szénmonoxyd, világítógáz, generátorgáz, acetylén stb. te használható. Találmányom szerint azonban redukáló gáz gyanánt főleg kénessavat kívánok használni, mikor az elektromos áram fejlődése az S02 + H3 0 = H2 S08 reakció következménye, mely reakción át képződött kénsavat szén vagy más alkalmas anyag használatával kéndioxyddá redukálhatjuk a következő egyenlet értelmében 2 H2 S04 -j- C = C02 -f- 2 SO, -j- 2 H2 0 vagyis a szén energiáját közvetlenül alakíthatjuk át elektromos árammá.
