44299. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás vasúti kocsik számára

tében (9. ábra) egész szilárdan van biztosítva és ennek folytán nem mozoghatnak tovább, a kapcsolás tehát nem tolható el, hacsak a (11) kapcsolókampó nem működtetik. A kapcsolóberendezés tehát ismét használatra kész a bekapcsoláshoz, ami egészen önműködően, egyszerűen a kocsik összetol ása által megy végbe. A (8), illetve (49) fülek a megfelelő tölcsérekbe lépnek be, mi mellett az említett elrendezések által elegendő .mozgékonyság van biztosítva. A fülnek a kapcsolókampó (12) toldatába való ütközése alkalmával ez annyira szoríttatik lefelé, hogy a (25a) orr a (26a) bemélyedésből kilép. Miután ez megtörtént és a (21) forgattyú kezd visszafelé haladni, a homlokfölületek alakja folytán a (20) forgattyú a (11) kapcsolókampóval együtt jobbra forgattatik, miközben összeszorítja a (24) rúgót úgy, hogy a (11) kampó ismét a másik kocsi kapcsolófülébe kapaszkodik és az elreteszelő szerkezet részei a 7. ábrán föltüntetett helyzetbe hozatnak. A kapcsolás most már el van reteszelve. Az elreteszelésnek a 12., .16. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakja az előbb leírt alaktól abban különbözik, hogy a forgattyúszerű testek homlokfölületei akkép vannak alakítva, hogy a kapcsolás oldása után is egymásra támaszkodnak és pedig úgy, hogy a kapcsolókampóval összekötött test, a rúgó által működtetve, arra törekszik, hogy a másik testet a központon át vezesse. Ezáltal azon előnyt érjük el, hogy a kocsik széthúzása alkalmával az előbb említett test által befutandó pálya rövidebb, mint az első foganatosítási alaknál. A kapcsolókampóval összekötött (41) test az összekapcsolás megtörténte után a másik (42) forgattyútestre a (43) domború fölülettel támaszkodik, melynek normálisa az érintkezési pontban, a (42) test tengelyének közepén halad át; a két test eszerint nem fordulhat el. Minthogy azonban a kapcsolás kioldásánál a (42) test a 13. ábrán föltüntetett helyzetet foglalja el, az élszerű (46) fölülettel a (41) test^ majdnem sík (45) fölületéhez támaszkodik, melynek normálisa az érintkezési pontban oly iránnyal bír, hogy a (41) test, ha az szabad, a (42) testet a kiindulási helyzetbe törekszik visszavezetni. Most azonban a (41) test a kapcsolókatnpónak többször említett (12) toldata által megakadályoztatik az elfordulásban és minthogy a (44) rúgó a (42) test mozgási központján túl van vezefve, a (42) test nem mozdul el. Minthogy ezután a kocsik széjjelhúzatnak és a kampó a (41) testtel fölszabadul, ez a (45, 46) fölületek közvetítésével a (42) testet visszaszorítja (a rajz szerint balra) és pedig annyira, hogy a középponton áthalad, miközben azonban a (41) testet magát csak kevéssel kell tovább forgatni, illetve a kapcsolókampót csak kevéssel kell megemelni. A szerkezet egjr

es részei eközben a 14. ábrán föltüntetett helyzetbe jutnak, melyben a (41) test domború (47) része a (42) test homorú (48) részébe hatol és a két test egymást megakasztja, míg a (12) kampó toldata egy kapcsolófül által ismét működtetik és ezáltal a 12. ábrán föltüntetett kiindulási helyzet ismét eléretik. A (32) fogantyúk a (31) vezetőrúd egyegy végén olykép vannak alkalmazva, hogy a kapcsolás kioldása után vízszintes helyzetet foglalnak el. Ha ezen helyzetben a fogantyúk egyike a megfelelő (33) konzolra támasztatik, a kocsikat összekapcsolás nélkül összetolhatjuk. Természetes, hogy miután az egyik kocsi kapcsolófüle a másik kampó toldatába ütközik, a (20), illetve (41) forgattyú a 8.. illetve 13. ábrán föltüntetett 'helyzetet foglalja el; minthogy azonban a (21), illetve (42) test az elfordulásban meg van akadályozva, a kapcsolás nem reteszeltetik el, hanem a szerkezet a kioldási helyzetbe kénytelen visszamenni (9., illetve 14. ábra), amint a kocsik ismét széjjelhúzatnak. Ha két kocsi ilykép összekapcsolás nélkül össze van tolva, csakis a (32) fogantyút kell a (33) konzolról lebocsátani és az összekapcsolás Létesíttetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kapcsolás oly vasúti kocsik számára, melyeknél a kocsi mindegyik vége két kapcsolóalkatrésszel van el-