44289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zinknek érceiből folytonos üzemben való előállítására és elektromos kemence az eljárás foganatosítására

pontjához vezetett elektromos energia a bélés falai mentén jutna a megolvadt anyag fölső rétegeibe és így ezt csak tökéletlenül hevítené föl. Ezért előnyösebb, ha az áramot akként vezetjük, hogy a megolvadt tömeg középső magján áramoljék át. Ezt a célt a (cl) kiemelkedés alkalmazásával érjük el, minek következtében az áramsűrűség a 2. ábrán pontozott vonalak által jelzett térben lesz a. legnagyobb, hol az ellenállás a magas hőmérséklet miatt a legkisebb. Ekkor az adalék külső rétegeinek hőmérséklete egyenletesebb és alacsonyabb fog lenni az, adalék olvadási pontjánál, tehát az. adalék a bélést nem támadja meg. Végül a keletkezett megolvadt vasszulfid sem fog több hőt fölvenni, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy folyékony maradjon, amennyiben az áram fűtőhatása alól el van vonva, mi a thermikus hatásfokot javítja. A kemence működésénél az ellenállás és hőhatás érvényesül, mert bár az (el) elektróda a megolvadt adalékot nem éri, a fényív képez,ésére szolgáló tér mégis vezető a fejlődött fémgőzök hatása következtében. A lepárlás következtében keletkezett cinkgőzök a (hl) csatornán jutnak az izzó (il) szénoszlopba, melyen áthatolva, a tágas, belül tűzálló anyaggal bélelt (kl) bádoghenger által képezett v

(jl) hűtőbe jutnak. Az (il) szénoszlopot tápláló szenet az üreges (11) elektródán vezetjük be, a szénen átmenő áram ezt izzásba hozza 6 S cliZ (ml) elektródán át távozik, melynek ellenállását akként választjuk meg, hogy a hűtő falait a kellő hőmérsékleten tartsa. Az (ml) elektróda szerkezete olyan, hogy ellenállása alsó részén nagyobb legyen, • mint fölső részén és hogy így a hűtőt oly módon fűtse, hogy a cink lecsapódása tökéletesen menjen végbe. Az (i) szénoszlopból keletkezett hamu és a cinkgőzök az (ml) elektródát a függélyes helyzetben tartó fogak által képezett rostély (nl) közein jutnak a hűtőbe, az ennek falain lecsapódott cink pedig az (ol) edényben gyűlik össze, mely sok szi-I líciumot és szenet tartalmazó és ezért a megolvadt cink hatásának ellenálló öntött vasból készül és melynek fenekére az (ml) elektróda rátámaszkodik úgy, hogy az áramelvezetés a cinken át történik. Ezért az áram ia cinket folyékony állapotban tartja. Minthogy a cinkgőzök az izzó (il) szénoszlopon át jutnak a hűtőbe, a szénoszlop az, esetleg képződött cinkoxydot redukálja és a hűtőbe szénmonoxyd áramban csakis cinkgőz jut. A hűtő falain lecsapódott cinket szilícium, vas- és fakóércekben volt más fémek fertőzik, ezért ezt megolvadt állapotban ülepítés által finomítjuk. Ezért a cinket az (ol) edényben gyűjtjük össze és ebben elég hosszú ideig az áram hatása által megolvadt állapotban tartjuk. Ekkor a salak a fém fölszinére emelkedik, a lehulló hamuval ke verődik és az (ol) edény szélén az, (ol) edényt körülvevő tágas térbe folyik, honnan azt megfelelő időközökben megfelelő nyílásokon kihúzzuk. A kereskedelmi árút képező cinkét a (pl) csövön csapoljuk le. A hűtőben por alakjában levált cinket a szénmonoxyd a nagy (ql) fémharangba viszi, mely a kemence alapzatát képezi. A szénmonoxyd a levegő bejutását meggátló és üzemközben könnyen tisztogatható vízelzárással fölszerelt (vl) nyílásokon távozik, a cinkpor pedig a (ql) harang fenekén gyűlik össze, .honnan azt a (xl) nyíláson húzzuk ki. Az adalék bevezetésére szolgáló, már jelzett (fl) berendezés egy garatból áll (3. ábra), melynek sík, bádogból készült falai vannak. Ezek közül az egyik, függélyes fal a kemence burkolatán van fölerősítve és alsó végén ki yan vágva. Eme kivágásban egy hornyolt, vízszintes (rl) acélkorong forog, melyen az adalék természetes rézsűszöge alatt helyezkedik el és melyről az (el) elektróda közielében a kemenceboltozaton kiképezett (sl) tápláló nyílásba torkolló csatornába jut. A csatorna hátsó falát egy tömítve 'záró csapóajtó alkotja, melynek hajlásszöge az adalék természetes