44288. lajstromszámú szabadalom • Ugrókapcsoló váltó- és jelzőállító hajtóművekhez

— 2 — kaáramkör megszakadásánál a kapcsolóemelő átállítása közben azonnal meg is áll. Minthogy a hajtómű előre és hátra forog, a vezérfölületeket természetesen szimmetrikusan és akként kell kiképezni, hogy az első mozgás lehetővé tételére, a rajz szerint, lejtősek legyenek, a második mozgás lehetővé tételére pedig annak megfelelően, hogy az emelő végén görgő vagy horog van-e alkalmazva, meredekek vagy az ellenkező irány felé lejtősek legyenek. Mindkét föltételt teljesítjük, ha a lejtősfalú (7—8) kivágással bíró vezérkorongon a találmány szerint mozgatható támasztótagokat alkalmazunk a kapcsolóemelők részére, pl. az 1. és 3. ábra szerint (14), illetve (15) támasztó emelőket, melyek fölső végei a vezérkorongnak a bevágással megszakított kerületének folytatását alkotják. A támasztóemelőket egy (11) rúgó húzza a (12), illetve (13) ütközők felé és így a végállásukban rögzíti. Ily ugrókapcsolónál a kapcsolóemelőket a (7), illetve (8) lejtősfölületek a vezérkorong kivágásából kiemelhetik és az állítómű mozgásának befejeztével, végeikkel esetleg a támasztóemelők kiszorítása mellett, a bevágás fenekéig leesni engedik. Az 1. ábrán látható nyugalmi helyzetnél a (21) görgő a vezérkorong kerületére fekszik, a (22) görgő pedig a bevágásban foglal helyet. Ennél az állapotnál a (24 és 26) kontaktusok zárva, a (23 és 25) kontaktusok pedig megszakítva vannak. A kontaktusok szokásos módon egyrészt a hajtómotorral, másrészt a (27, 28, 29, 30) vezetékeken át az állítóműben levő, az állítóemelő által mozgatott (31), illetve (32) átkapcsolókkal vannak összekötve. (33) az áramforrás, (34) az ellenőrzőberendezés (elektromágnes). Mikor a (31, 32) átkapcsolót az állítóemelő segélyével átállítjuk, a (33, 31, 37, 24, 35) gerjesztőtekercselés (5) mótorfegyverzet áramkörön átmenő áram a hajtóművet a nyíl irányában forgásnak indítja, a vezérkorong (7) lejtős fölülete a (22) görgő nyomása következtében, a (20) rúgó feszültségének legyőzése mellett, a (1.9) kapcsolóemelőt a 2. ábrán látható helyzetbe állítja. Amint a (22) görgő a vezérkorong kivágásából kilép, a megfelelően gyengébb (11) rúgó hatása alatt álló (14) támasztóemelő a (12) ütközőre fekszik. A támasztóemelő hatása a 3. ábrából tűnik ki. Ha a (15) támasztóemelő alkalmazva nem volna, a hajtóművek a 3. ábrán látható helyzeténél a (21) görgő már a (8) lejtősfelület lejtősségének megfelelően, a vezérkorong bevágásába oly mélyre behatolt volna, hogy a (24) kontaktus megszakad. Ha most a hajtóműnek nem volna akkora mozgásmennyisége, hogy a vezékorongot egészen a (102) ütközőig elforgassa, a (23) kontaktust tartalmazó ellenőrző áramkör meg volna szakítva. A (15) támasztóemelő azonban a (21) görgőt mindaddig rögzíti, míg a vezérkorong azt a helyzetét nem éri el, melyben a (21) görgő a (15) támasztóemelő kiszorítása után akadály a (8) lejtős fölület érintése nélkül, teljesen behatolhat a bevágásba, mint az a 4. ábrán látható. Minthogy a (18) kapcsolóemelőnek ez a mozgása most mára motortól teljesen függetlenül, csupán az erős rúgó hatása alatt megy végbe, az átkapcsolónak teljes üzemszerű átállítása nem függ többé attól, hogy elég nagy eleven erő álljon rendelkezésére. A (20) rúgó megfelelő méretezésével, az ugrókapcsoló segélyével a váltónyelv elreteszelődésének megszüntetését oly nagy erővel gátolhatjuk meg, hogy külső behatások (rázkódások, a sínek váltónyelv rugalmas alakváltozásai stb.) a váltó elreteszelődésének megszüntetését többé elő nem idézhetik. A kapcsolónyelv és megtámasztása a legkülönbözőbb módon képezhető ki. így pl. az 5. ábrán (103) a váltónyelvvel kapcsolt tolattyú, (104) az ezen eltolható segédtolattyú és (18 és 19) a két kapcsolóemelő. A (103) tolattyú mozgásánál az ütközők által megszabott másik végállásába jut, míg a (18), illetve (19) kapcsolóemelők az előbb leírt módon átállanak. Mikor a tolattyú a végállásába jutott, a (104) segédtolattyút a (20) rúgó és (18) emelő .jobbfelé tolja. Fölösleges továbbá két külön (18, 19) kapcsolóemelő alkalmazása is, lehet a 6. ábrán látható módon