44282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vas és acél előállítására
adagolt érc lassacskán a (9) henger alsó része felé halad. Az érc a (10) hengeren való áthaladásánál oxidáló hatásnak van kitéve, ami által; az ércből a kén eltávolíttatik és az érc magas hőmérsékletre hevíttetik. A (9) hengeren át való lesülyedésnél az érc redukáló atmoszféra hatásának tétetik ki, mely oly hőmérséklettel bír, hogy a vasoxyd megkívánt százalékát fémmé redukálja, anélkül azonban, hogy a vasfémet vagy az ércnek salakképző tartalmát megömlesztené vagy csak meg is lágyítaná. A hengereken áthaladó gázok hőmérséklete megfelelő határok között könynyen szabályozható oly módon, hogy a megkívánt hatás eléressék. Szükség esetén a (9) henger fölső végén a szeleppel ellátott (14) tölcséren át célszerűen bitumentartalmú szenet adagolunk. Amikor az érc a (9) henger fölső végén át lefelé halad, dezoxidáló hőmérsékletnek vettetik alá, mely azonban nem elég magas ahhoz, hogy a foszfornak a fémmel való egyesülését előidézze. A hőmérséklet azonban elegendő magas arra, hogy a (14) tölcséren át beadagolt tüzelőanyagból az illó szénhydrogéneket fölszabadítsa, melyek a (4) kemencéből jövő redukáló gázokkal egyesülve az ércben lévő foszforsavval egyesülni és azt eltávolítani törekszenek. Ezáltal a kemencében lefelé haladó érc első sorban nagy mértékben kénmentesíttetik, azután foszformentesíttetik és végül dezoxidáltatik. Ha a fémoxydok fémmé redukáltattak, a fémes részek minden egyes ércdarabban összeállni törekszenek és viaszsejtszerű alakot vesznek föl, melyhez az érc többi alkatrészei hozzátapadnak vagy melyekbe azok beburkoltatnak. Ha az érc ezt a szivacsszerű állapotot elérte, a (18) kocsiba kiejtetik. Figyelemmel kell arra lenni, hogy a (17) verembe lényeges légmennyiség ne jusson, ha a kocsik ki- és betolatnak, továbbá, hogy a (9) henger alsó végébe oly mennyiségű levegő ne jusson, hogy az az (5) nyíláson át beáramló gázok redukáló hatását lerontsa. Ha a (18) kocsi redukált érccel meg van töltve, tartalma szénporral vagy efélével befedetik, hogy a levegő hozzájutását és az újból való oxidációt meggátoljuk. Az eljárás további folyamata a 2. ábrán föltüntetett (19) redukáló kemencében végezhető. A (18) kocsi tartalmát a (20) ömlesztő térbe öntjük, mely a (21) ajtókkal és a (22) fenéknyílással van ellátva. Az ömlesztő térben a szivacsszerű érc elegendő hosszú időn át célszerűen közömbös forró gázok hatásának tétetik ki, melyek hőmérséklete körülbelül 1100 vagy 1200° C. lehet, mely hőmérsékletnél az érc salakképző alkatrészei megömlenek. Az így keletkező salak a vastól különválik és a (22) lecsapoló nyíláson át elvezethető. Ezt a folyamatot addig folytathatjuk, míg az összes salakképző alkatrészek a vasat elhagyták, mimellett ügyelni kell arra, hogy a hőmérséklet az eljárás ezen folyamata alatt a vas olvadási pontjáig ne emelkedjék. Ha a salakképző anyagok a vasból teljesen vagy megkívánt mértékben kiömlesztettek, a (20) térben megmaradó vasat magasabb hőmérsékletnek tesszük ki, ami által a vas lággyá válik. Még magasabb hőmérsékletnél a vas teljesen megömlik és ingótokba önthető vagy abból más termékek képezhetők. A redukált érc, mely szivacsos alkatú, további kezelés céljából, pl. a 3. ábrán föltüntetett hegesztő kemencébe adagolható, ahelyett, hogy azt a (19) kemencébe adagolnék. A (23) kemence főrésze a forgatható (24) kamra, mely a (26) ajtóval ellátott (25) töltő nyílással bír. Az ajtó vezetékben van ágyazva és a (27) túlfolyó nyílással van ellátva, mely a (28) csapó szeleppel elzárható. A forgatható kamrával szemben fekvő oldalán egy helytálló keretben a (29) bebocsátó' vezeték van elrendezve, melybe a (30) szénhydrogénlángzó torkol. Úgyanezen állványban a (31) gázelvezető csatorna van elrendezve. A kamra kerületén (32) lecsapoló nyílások vannak alkalmazva. Ha a kamrát lassú forgásba hozzuk, a benne lévő anyag görgettetik. Az alkalmazott hőmérséklet elég magas arra, hogy a salakképző anyagok megöroöljenek és hogy a fém meglágyuljon. A
