44240. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lemezes beszélőgépek hangdobozainak vezetésével
eredmény elérésénél szintén fontossággal bírnak. (Vezetőkarsík az a sík, mely a hanglemezre merőlegesen az (N) tűesúcson és (C) forgási csapon megy keresztül.) A tűsíknak érintős helyzete csak a két végállásban matematikailag pontos, mig a közbeeső helyzetekben egy igen kis eltérés észlelhető, mely azonban legföljebb kb. 2°-ot tehet ki, tehát oly csekély, hogy gyakorlatilag számba sem jön. Lehet azonban egy középhelyzetre állapítani meg a pontos érintős helyzetet, mikor is e középhelyzettől kétoldalt az eltérések még kisebbek lesznek. Ha az (rj és (r3 ) hangbarázda sugarakat, valamint a (C) forgási csapnak a hanglemez (C) középpontjától való (x) távolságát adottaknak tételezzük föl, akkor a vezetőkarnak a (C) forgási csaptól az (N) tűcsúcsig mért és fönti cél elérésére legkedvezőbb (R) hossza a következő : R = yr- r i r2 —j—x2 egyenletből kiszámítható. Ezen egyenlet helyessége a 3. ábrából a következő megfontolás után tűnik ki: 1. x» = rf + R2 — 2 rx R cosfr 2. xa = rj -f R» — 2 r,R cosp2 ha azt kívánjuk, hogy ^ = % legyen és az 1. egyenletből a 2. egyenletet, miután előbbit r2 -vel és utóbbit r^el szoroztuk, kivonjuk, akkor: 3. x»(ra - rx ) = r^fa - ra ) + Ra (ra - rx ) és ebből 4. R2 = i\r3 -f xa A 4. ábra egy a fönt kifejtett elvek szerint szerkesztett hangkart tüntet föl, mely Berliner-írású lemezes beszélőgépekre alkalmas, míg az 5. ábrán Edison-irású lemezes beszélőgép megfelelő hangkarja van föltüntetvé. Az 1. és 2. ábrákból továbbá az is kitűnik, miszerint eddig oly módon igyekezték a hangdobozt elrendezni, hogy a hangkar forgástengelye pontosan vagy majdnem a tűsíkba essék, míg az új elrendezésnél az (n—n) tűsík a (t—t) vezetőkarsíkkal tetemes a szöget zár be s ezen szög nagyságának a vezetőkar hosszához határozott viszonyban kell állania, hogy az érintős vezetés elérhető legyen. Ezen arány akkor adódik ki, ha a 4. egyenletből (x2) értékét az 1. egyenletbe helyettesítjük. A szög helyes nagyságát és a vezetőkar helyes hosszát egyszerű módon geometriai szerkesztéssel úgy állapíthatjuk meg, hogy azon (d—e) átmérőre, melyen a vezetőkar forgási csapja fog feküdni, egy a legbelső és legkülső (kl) ill. (k2) hangbarázdakört érintő, a 3. ábrán eredményvonallal húzott (L, NlM) félkört rajzolunk. Azon (NI) pont, melyben ezen félkör a (d—e) átmérőre merőleges (C—P) sugarat metszi, állapítja meg a tűcsúcs helyét. A forgási csap a (d—0) vonalon bárhol, pl. (Cl)-nél vehető föl. A (Cl—NI) távolság szabja már most meg a vezetőkar hosszát, a (Cl—NI) és (Cl—0) vonalak által képezett szög pedig az illető karhosszhoz választandó (al) szöget. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés lemezes beszélőgépek hangdobozainak vezetésére, jellemezve azáltal, hogy a hangdoboz lenghető vezetőkarának a forgási csapjától a tűcsúcsig számított hossza és az a szög, melyet a tűsík a vezetőkarsíkkal képez, úgy vannak méretezve, hogy amikor a tű a legkisebb átmérőjű hangbarázdakörön áll, a tűsík a hanglemez azon átmérőjét, mely a vezetőkai' forgástengelyén megy keresztül, a forgástengelytől elfordított átmérőfélen vagy ennek a központtól távolodó . meghosszabbításában metszi. 2. Az 1. alatt igényelt vezető berendezés foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a vezetőkarnak a forgási tengelytől a tűcsúcsig mért hossza egyenlő a forgástengelynek a hanglemez központjától mért távolságának négyzete és a tekintetbe jövő legkisebb és legnagyobb bangbarázdasugarak szorzata összegének négyzetgyökével.
