44225. lajstromszámú szabadalom • Újítások magánjárók által vontatott ekéken

lazán elrendezett (9, 10) kúpkerekekkel kapcsolkozik s azokat az (1) kerék forgása alkalmával egymással ellenkező irányban forgatja. A (9, 10) kúpkerekeket homlokfölületükön fogkoszorúval látjuk el, melynek segélyével azok a (11) tengelyen lazán elrendezett (12, 13) fogaskerekekkel kapcsolkoznak. A (9, 10) kúpfogaskerekeknek a (8) tengellyel, valamint a (12,13) fogaskerekeknek a (11) tengellyel való oldható összekapcsolása céljából e kerekeken a fogaskapcsolásnál használatos fogastárcsákat, a tengelyeken pedig megfelelő menesztőpeckeket vagy tetszőleges más oldható kapcsolást rendezünk el. A mellékelt rajz 1. ábráján láthatók a (12, 13) fogaskerekek (14, 15) fogastárcsái, melyekbe a (11) tengely (16,17) menesztő peckei illenek. Ha a (11) tengelyt a (18) csap körül elforduló (19) emelő segélyével jobbra vagy balra eltoljuk, a (16, 17) peckek egyike a (Ifi, 16) fogastárcsák közül a megfelelővel kapcsolkozik és a (11) tengelyt forgásában magával viszi, még pedig olykép, hogy a (19) emelő megfelelő elmozgatása által a (11) tengely egy bizonyos irányban, ellenkező irányú elmozgatás által pedig ellenkező irányban forog. A (9, 10) kúpfogaskerekek a leirttal teljesen megegyező berendezés, azaz (20, 21) fogastárcsák, (22, 23) menesztőpecek segélyével adják át forgásukat a (24) emelő által eltolható (8) tengelynek. A (8 és 11) tengelyeket az 1. ábrán látható módon egymás fölött rendezzük el s középső helyzetükben, (tehát amikor a (16, 17), ill. (22, 23) peckek egyike sem kapcsolódik a megfelelő fogástárcsával) a (25) vezetékhez támaszkodó (26) rugók által tartjuk meg. A (8) tengely hátsó végén a (27) kúpkereket ékeljük föl olykép, hogy a (8) tengely benne eltolható, azonban megfelelő ékelés következtében a tengely forgásában résztvesz. A (27) kúpkerék a (28) kúpkerékkel kapcsolkozik, melynek csavarmenetekkel ellátott (29) hüvelye az ugyancsak csavarmenetes (30) rúd körül elfordulva, forgási irányának megfelelően a (29) hüvelyhez erősített (31) keretet vagy gerendelyt megemeli, ill. sülyeszti. A (30) rúd alsó végét villásan képezzük ki és abban az eke hátsó (32) járókerekét rendezzük el, a (30) rész fölső végén pedig a (33) kormányzókart alkalmazzuk, melynek segélyével az eke a (30) rúd elforgatása révén kormányozható. Tehát a (24) emelőkar elfordítása folytán forgásba hozott (8) tengely forgása közben a (27, 28, 29 és 30) részek közvetítésével a (31) keretet az ahhoz erősített ekevasakkal együtt megemeli úgy, hogy ilykép az ekevasaknak a földből gépi erővel való kiemelése könnyű és biztos módon eszközölhető. Az ekevasakat azonban — amint már említettük — nemcsak a keret hátsó részének, hanem a keret elülső részének emelése útján is kiemelhetjük a földből. Ugyanis a fölső (11) tengely (amely a 2. ábrán el van hagyva) a (12, 13) fogaskerekeken túlnyúl és (34) végnélküli csavarban végződik, mely a (36) tengelyre ékelt (35) fogasszegmenssel kapcsolkozik. A (36) tengelyre egy az (1) futókerék és (2) lánckerék tengelyét tartó (37) kart, a (36) tengely szemközti végére pedig a barázdában járó (38) futókerék tengelyét tartó (39) kart ékeljük föl, még pedig célszerűen olykép, hogy a (37) kar a függélyessel nagyobb szöget zárjon be, mint a (39) kar, ami a barázdában járó kerék és a tarlón járó kerék pályái nivókülönbségének kiegyenlítése céljából ajánlatos. A szerkezetet emellett úgy rendezzük be, hogy a fölékelés szöge változtatható legyen. A (19) emelőkarnak megfelelő irányban való elmozgatása által a (11) tengelyt megfelelő irányban forgásba hozzuk, miáltal a (34) csavar a (35) szegmenst a (36) tengellyel együtt elforgatja. A (36) tengellyel együtt a ráékelt (37 és 39) karok is elfordulnak és pedig a (11) tengely bizonyos irányú forgásánál a függélyes helyzethez közelednek, ami a keret és a rajta lévő ekevasak emelését idézi elő, a (11) tengely ellenkező irányú forgásánál pedig ellenkező irányban, azaz úgy, hogy a vízszintes helyzethez közelednek, ami a keret és a rajta