44126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék tűzeléseknél a tüzelőanyagnak tökéletes elégetésére

két oldalára kinyúlnak és a szitaszövettel borított (H) szívófejekkel vannak ellátva, amelyek nyitott oldalukkal a menetirányt tekintve, előre vannak fordítva úgy, hogy a lokomotív mozgása közben levegőt fognak föl.

(I) a fúvókák fűtőfölülete, amelynek alsó lapos (J) fenekeikkel a (D) támaszlapokon nyugszanak és melyeknek (ív) esőtoldatai az

(F) csőtoldatokba nyúlnak és ezáltal a (G) könyökcsövekbe torkolnak. A fúvókák hátsó keresztmetszben szögletet alkotó (L) falai épen a tűzszekrény szögleteibe illenek. A fúvókák belsejében két-két egymással szembenálló (M és iN) válaszfal van, amelyek közt keletkező (0, P, Q.) közök a (H) szívófejek és az (R) szájrészek közt az átáramló levegő számára elég hosszú utat képeznek.

A fúvókák (S) fejei kúposak és az (R) szájrészek hasonló kúposságú végének fölvételére szolgálnak. Az (R) szájrészek ily módon könnyen levehetők és beállíthatók. Az (R) szájrészeknek ama vége, amelyen a levegő kiá.iatnlik, lapos keresztmetszetű úgy, hogy a belőlük kiáramló levegő egy-egy széles szalagot, illetve széles vékony réteget képez. A lapos kiáramló nyílások alsó és fölső falát egy-egy, őket összekötő (T) fal merevíti.

Azáltal, hogy a fúvókát közvetlenül a tüzelő anyagrétegbe építjük be. a rajtuk átvonuló levegő előmelegíttetik és a levegő közelítőleg oly magas hőmérsékletet ér el, mint amekkora a tüzelőtérben uralkodik és mint amellyel a rostélyon, illetve tüzelöanyagrétegen áttörő levegő is bír úgy, hogy a tűzszekrény tulajdonképeni égési övében rögtönös elégest érünk el azáltal, hogy e forró levegő a tüzelőanyagrétegből fölszálló gázalakú anyagokkal bensőleg keverődik. Mint a 2. ábrából látható, a fúvókáknak két lapos kifúvó nyílása egymás felé hajlik úgy, hogy a két levegősugár a tűzszekrény közepe felé konvergál és ott egy egységes légárammá egyesül, míg a levegŐ3ugarak külső szélei körülbelül a tűzszekrény oldalfalaival párhuzamosan haladnak tova.

A fúvókák kissé a tüzelőajtó magassága fölé nyúlnak és szájrészeik nyílásai lefelé

állanak oly irányban, mely meghosszabbításában a legalsó esősorig, illetve a tűzszekrény fenekéig terjed. Ily módon a tüzelőanyag fölött elterülő levegőréteg bizonyos mértékben egy mozgó levegőfalat alkot, amellyel minden, a tüzelőanyagrétegből fölszálló alkatrésznek keverednie kell, ami által az utóbbiak elégése biztosítva van. E mozgó levegőréteg haladási iránya általában a tüzelőtéren átvonuló természetes huzat irányának felel meg úgy, hogy a levegőréteg ez utóbbit támogatja. A fúvókák szájrészeinek nyílásai végük felé kissé szakítva vannak úgy, hogy a levegő, mielőtt a nyílásokon kilép, kissé sűríttetik, ami kedvezőbb hatást eredményez. A két fúvóka által kibocsátott levegőréteg belső széleinek összetalálkozása folytán egy egységes réteg keletkezik, egyúttal pedig a találkozó részek egymásba átterjedjenek és pedig örvény képződése mellett, amely a tűzszekrény eme égési övében a gázoknak a levegővel való keveredését elősegíti.

Hogy a fúvókák csatornáin átáramló levegőmennyiség fölmelegítésére és a légálam erősítésére gőzt stb. fúvathassunk be, a fúvókák (J) fenéklapjainak (X) nyílásaiban egy-egy, a (D) lapon is átmenő, csavarmenetes (\V) csőtoldat van becsavarva, melyek a fúvókákbán fölfelé nyúlnak és egy-egy levehető (V) fúvócsővel vannak ellátva, amelyeken át a gőz központosán a (Q) csatornába fú. Ezen (Y) fúvócsövek segélyével a fúvókákbán levő levegőt, mielőtt a tűzszekrénybe lép, gőzzel keverhetjük vagy sűrített levegőt nyomhatunk bele, hogy az ezáltal előidézett hathatós szívóhatás segélyével levegőt vigyünk be a tűzszekrénybe.

Az (Y) fúvócsövet a (Z) cső köti össze a gőzkúppal, sűrített levegőtartánnyal, fúvóval vagy ventilátorral aszerint, amint egyik vagy másik ezek közül a legalkalmasabb az elérendő célra. E fúvócső lokomotivtüzeléseknél különösen a vonat megállásánál előnyös, továbbá helyhezkötött tüzeléseknél is, ha a természetes huzat nem kielégítő, végre friss tüzelőanyag bedobásánál is.