44105. lajstromszámú szabadalom • Készülék léggáz előállítására
második gázosítónak alsó része között. A (d) vízmutató üveg a második gázosítóban lévő folyadéknak állását mutatja. A (D6) tartály folyékony szénhydrogénnek fölvételére, a (d) csavar pedig a folyadék beöntésére szolgáló nyílás elzárására szolgál. A (D7) cső a (D6) tartálynak fenekétől a második gázosítónak alsó részébe vezet. Az (E3) cső az első gázosítónak alsó részét a második gázosítónak fölső részével köti össze; (e3) a hozzátaitozó csap. A fejlesztett léggáz az (F) gazométerbe tódul. Az (fi) csappal elzárható (FI) cső a második gázosítónak fölső részéből a gazometernek fenekéhez vezet. A készülék működése a következő: Az (A) sűrítőbői (1. ábra) a (B) edénybe levegőt vezetünk. A sűrített levegő a (Bl) és a (B3) csöveken át az (E) tartályban lévő folyadék fölé, a (Bl) csövön át pedig a (B2) zuhanyba jut. mely utóbbinak alsó palástján elrendezett kis nyílásokon a levegő a (bl) csaj) által szabályozott menynyiségben áramlik ki. Az (E) tartályban lévő iolyadék az (El) csővezetéken át az (E2) kígyós csőbe kerül, melynek fölül lévő kis nyílásain a folyadék a (B2) zuhanyból lefelé áramló légsugarakkal szemben az (el) csap által szabályozott mennyiségben kifecskendeztetik. Minthogy a légáramnak és a folyadéknak sugarai egymással szembe hatnak, a folyadék elpárolog és a levegővel jól keveredik. Ha a gázosítás nem tökéletes, akkor a folyadékcsöppek a (Cl) diaphragmára esnek (2. ábra), amikor is az átszívárgás közben a gázosítás tovább folyik. A (C) gázosítónak (C2) feneke (2. ábra) lejtősen van elrendezve és sorokban elrendezett emelkedései segélyével elosztja és elpárologtatja azt a folyadékot, mely a (C) gázosítónak fenekét még eléri; ha mégis megmaradna még valami folyadék, úgy az az első gazosítónak fenekén összegyűl és a (D3j csővezeték útján a második gázosítónak fenekére jut. A (D6) edényből (2. ábra) a (d7) állító csappal ellátott (D7) cső útján a második gázosítónak alsó részét bizonyos mennyiségű gazolinnal vagy más karburáló folyadékkal töltjük meg. A levegőnek és a gáznak keveréke a (D3) cső útján a (D4) kígyós csőbe jut, annak alul lévő nyílásain kiáramlik és a (d4) szénhydrogénen és a (Dl) diaphragmákon át a (D) gázosítónak fölső részébe, onnan pedig az (FI) csővezetéken át az (fi) csappal szabályozható mennyiségben az (F) gazométerbe tódul. A (Dl) diaphragmákra folyadék már nem csöpög úgy, hogy szárazok maradnak, minek folytán a rajtuk átáramló gázkeverék tökéletesen száraz és ekként értékesíthető. A két gázosítóban uralkodó nyomásokat az (E3) csőnek (1. ábra) és az (e3) csapnak segélyével kiegyenlíthetjük. Ha a nyomást az (E) tartály és a (D) gázosító között kiegyenlítjük, akkor a folyadék a (D2) csövön át az egyik vagy másik irányban áramlik tova, amikor is a folyadék mennyiségét és az áramlás erősségét a (d2) csap segélyével szabályozhatjuk. Az (E3) cső rnellékútat képez, melynek segélyével a (D) gázosító egészen elzárható. Az (M, N, 0) álló csigák (1. ábra) a gázóra éternek lebegő részére erősített (P) kötelet vezetik, mely a (bl) és (el) csapoknak emelő karjaival összeköttetésben álló csigákon át halad lefelé, minek folytán a gazométer lebegő részének sülyedése, illetve emelkedése a csapoknak előállítását vonja maga után, ami viszont a készülék munkaviszonyait szabályozza. Az (E) tartályban (1. ábra) lévő alumínium úszó a folyadéknak és a fölötte lévő levegőnek elválasztására szolgál. Szabadalmi igények. 1. Készülék léggáz előállítására, jellemezve azáltal, hogy levegő és könnyen párolgó égési anyag nyomás alatt finoman elosztott állapotban egymással szembe vezettetnek. 2. Az 1. alatt igényelt készüléknek egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a levegő és az égési anyag ugyanakkora áramlási fölülettel bírnak. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt készüléknek egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, nyomdai-
