44038. lajstromszámú szabadalom • Csavarkupakos edényzár és berendezés ennek előállítására

vetkeztében a kupak nyújthatóvá válik úgy, hogy az a palacknyak szabálytalanságaihoz hozzásimulhat és a kupak és palacknyak között föltétlen biztos fölfekvést létesíthetnek. A kupak ezenkívül előnyösen még egy (C3) nyelvvel is el van látva (4. ábra), mely a kupak elhelyezésénél a palacknyakon kiképezett (Alj mélyedésbe fogódzik. Ez a nyelv a kupakot a palackon a csavarmeneteket létesítő szerszámokhoz viszonyítva, a kellő helyzetben rögzíti, mikor a szerszámok a plaacknyak meneteihez viszonyítva, helyesen vannak beállítva, ekkor a (Cl) bordák vagy (C2) benyomások mindig a szerszámokon vagy ezek között kiképezett üregekben foglalnak helyet és nem pusztulnak el, mikor a szerszámok a csavarmenetek létesítése céljából a kupakot megmunkálják, vagyis nem szenvednek a kupakolás közben semmiféle alakváltozást, mint az a 6—14. ábrán látható. Eme nyelv további célja az, hogy a kupak esetleges lecsavarodását a palackot érő lökések ,és rázkódások hatása alatt meggátolják. Hogy a kupakot a fogyasztó a palackról könnyen lecsavarhassa, a jelzett nyelv a (C4) vonal mentén gyöngítve van úgy, hogy a fogyasztó a nyelvet eme vonal mentén leszakíthatja vagy fölhajlíthatja és az (Al) üregből kiemelheti. A kupakot a vevő a (C3) nyelv leszakítása után is fölhasználhatja a palack elzárására, mely célból azt a palack nyakára fölcsavarhatja, ennek dacára a kupak ekkor annyira meg van rongálva, hogy jogtalanul újra töltve a palackot kereskedelembe bocsátani nem lehet. A 7—10. ábrán látható kupakolóberendezés a (b) szánokra szerelt (a) szerszámokból áll, eme (b) szánok a gépállványon fölerősített (d) asztal konvergáló (c) vezetékeiben vannak vezetve. A szerszámok (al) működő fölületei a palacknyak meneteinek megfelelően vannak vezetve, ha ezeket a (d) asztal középvonala felé közelítjük, az (a) szerszámok a palacknyakat közrefogják és maguk között a kupak bordáinak megfelelő szélességű közöket hagynak szabadon. f A (b) szánok a (c) vezetékekben függélyes irányú elmozdulásukat megengedő (e) mozgástér hagyása mellett vannak vezetve, mozgásukat pedig eme vezetékekben a következő berendezések biztosítják: Mindegyik szán egy-egy ferde (f) rúd útján egy-egy függélyes (g) rúddal van összekötve, mely a (hl) kézikerék segélyével forgatható (h2) csavar (h) koszorújába van ágyazva, míg a (h és gj rudakat összekötő csuklót egy harmadik, az (f) rúdhoz szimmetrikusan elrendezett (i) rúdarúgós (j) ütközővel köti össze. Az (a) szerszámot a palacknyakhoz viszonyítva, a (k) ujj állítja be, mely a (b) szánra van szerelve, és az (1) visszavezető rúgó hatása alatt áll, a (k) ujj mellső vége kissé az (a) szerszám elé nyúlik és a palack nyakán kiképezett (m) horonyba (14. ábra) fogódzik, miáltal a szerszámoknak a palacknyak meneteihez viszonyított helyzetét igen pontosan szabályozza. Még egyszerűbben lehet az (a) szerszámoknak a menetekhez viszonyított kellő helyzetét a palack nyakán rendszerint amúgy is alkalmazott gyűrű segélyével biztosítani, mint azt később ismertetni fogjuk. Eme leírt berendezés működési módja a következő: A csavarmenetekkel el nem látott kupakkal fölszerelt palackot a berendezés (n) asztalára állítjuk úgy, hogy fölső vége az (o) ütközőt érje, azután a (hl), kézikereket akként f orgatjuk, hogy a (h) gyűrű lefelé mozogjon, mely mozgása a (b) szánok sugárirányú eltolódását idézi elő, miközben ezek (k) ujjai a palack (m) hornyait érik. Ha a palacknyak menetei nem állanak pontosan az (a) szerszámok megfelelő fölületeivel szemben, a (k) ujjak az (m) horony lejtős fölületeit (érik és épp úgy, mint a (b) szánokra szerelt (a) szerszámok függélyes irányban is eltolódnak, mit az (e) mozgástér, továbbá a (b) szánok mozgatására alkalmazott szerkezet tesz lehetővé.