44025. lajstromszámú szabadalom • Armatura dynamoelektromos gépek számára

a tekercseknek osztása a kisebb sarkszámmal bíró gép sarkosztásával egyenlő, akkor egy-egy tekercs a nagyobb sarkszámmal bíró gép két szomszédos sarkának egész mágneses áramlását veszi föl, midőn az elektromótorikus ellenerő nulla. A jelen találmány szerint már most az armaturatekercsek osztása a kisebb és a nagyobb mágnestér-sarkszámmal bíró gépek sarkosztása között fekszik és úgy van megválasztva, hogy az említett módon elrendezett és használt armatúrában egyáltalán elérhető maximális elektromótorikus ellenerőt lehet támasztani mindkét mágnestérsarkkal. A tekercsvégeknek a kommutátor szegmenseihez való kapcsolására aránylag nagy ellenállású vezetőket alkalmazunk, hogy kommutátornál a mótor indításánál föllépő szikrázást csökkentsük és hogy ezen ellenállások ne essenek a szekundér áramkörbe, ha a gépet induktiós-mótor gyanánt járatjuk. A találmány továbbá abban áll, hogy a harántirányú vezetőket a kummutátortól távolabb eső ellenállásos vezetőknek végeivel kötjük össze, vagyis közvetlenül az armaturatekercsek végeivel. A találmány tárgya a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az armatúrának, illetve az armaturatekercselésnek vázlatos képe. A 2. ábra az 1. ábrában föltüntetett tekercseléssel bíró armatúra áramköreinek vázlatotos képe. A 3. ábra egy későbbiekben leírandó diagrammot "tüntet föl. Az 1. ábra több (13) tekercsből álló, a mótor mágneses terében fekvő armatúrának tekercselését tünteti föl. A mótor az (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7) és (8) vonalakkal jelzett nyolc mágneatér-sarkkal bír a megindításnál és kis fordulatszámnál és a (9, 10, 11) és (12) négy sarkkal nagy fordulatszámnál. A tekercsek osztását, illetve az azok közötti távolságát úgy választjuk meg, hogy a tekercsekben indukált elektromótorikus erő az említett jellegű gépnél nyerhető erőnek maximuma legyen. A 3. ábrának (14) és (15) görbéi azon alkalmas viszonyokat jelzik, melyeknél ezen föltételek tényleg teljesülnek. A (14) görbe a kisebb, a (15) görbe pedig a nagyobb sarkszámnál föllépő változásait a mágneses tér erősségének tünteti föl. Hogy az armaturatekercsekben maximális elektromótorikus ellenerő lépjen föl, ha a gép négy sarkkal indukciós-mótor gyanánt működik, az armaturatekercsek osztásának egyenlőnek kellene lenni a (16) és (17) pontok közötti távolságával, ami a félhullámhosszal vagy a sarkosztással egyenlő; hogy az armatúrában a maximális elektromótorikus ellenerő gerjesztessék, ha a mótor nyolc sarkkal kommutátormótor gyanánt működik, az armaturatekercsek osztásának egyenlőnek kellene lennie a (15) görbe hullámhosszának felével, azaz a (18) és (19) pontok közti távolsággal vagyis a sarkosztással. Könnyen belátható azonban, hogyha az armaturatekercseknek osztását a (16) és (17) pontok közötti távolsággal egyenlőnek vennők, ha a mágneses tér nyolc sarkkal bír, akkor a tekercsek két különböző értelmű sarknak összes mágneses áramlását vennék föl és minden tekercsben gerjesztett elektromótorikus ellenerő természerűen nulla volna. Ha azonban az armaturatekercsek osztása a (18) és (19) pontok közötti távolsággal volna egyenlő, az egy-egy mágneses térnek csak fél mágneses áramlása járna át minden armatúratekercseken. Következésképpen a négy sarkkal indukciós-mótor gyanánt működő gépben indukált elektromótorikus erő csak félakkora lesz, mint azon erő, mely kelet* kezett volna, ha az armaturatekercseknek osztása a (16) és (17) pontok közötti távolsággal lett volna egyenlő. Az osztás, mely ezen két ellentmondó föltételt legjobban kielégíti, a (20) és (21) pontok távolságából adódik ki, melyekben a (14) és (15) görbék metszik egymást. Ezen osztás legtöbb esetben jobban megközelíti a nagyobb sarkszámhoz tartozó ideális osztást, mint a kisebb sarkszámhoz tartozó osztást, amint