43997. lajstromszámú szabadalom • Itatóanyag elektromos vezetőhuzalok rostos burkolatai számára
Megjelent 1909. évi január hó l'í-éii MAGY gg* KIR. SZABADALMI jBg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 43997. szám. VII/g. OSZTÁLY. Itatóanyag elektromos vezetőhuzalok rostos burkolatai számára. SCHNETZER KARL MÉRNÖK AUSSIG-OBERSEDLITZBEN. A bejelentés napja 1908 március hó 9-ike. Elsőbbsége 1906 május 10-ével kezdődik. A jelen találmány tárgya itatószer gyönge vagy erős elektromos áramok rostos burkolatai számára. Elektromos vezetékeknek szigetelése, melyeknél nem kizárólag gumi van alkalmazva szalag vagy varratnélküli burkolat alakjában, tudvalevőleg úgy történik, hogy a fémes vagy pedig már valamely alsó védőréteggel is ellátott vezetőhuzalokat valamely laza, száraz rostanyagból való burkolattal, bevonatta], göngyöléssel, fonattal, körülfonással vagy körülsajtolással látják el «s azután olyan folyós anyagokat tartalmazó fürdőben itatják, melyek később megmerevednek vagy megszáradnak. Különös célokra ilyen itatószer gyanánt miniumnak száradó olajjal (lenolajjal) való keverékét használták alapanyag gyanánt, nevezetesen akkor, a mikor arról volt szó, hogy a szigetelendő fémrészeket vagy vezetékeket a levegő és időjárás befolyásaitól megvédjék, melyek különösen vegyészeti gyárakban és azok közelében vagy pedig nagy számú tüzelőberendezés közelében voltak észlelhetők. Erősáramú vezetékek számára ajánlatos ezen itatás olyan esetekben, a mikor a különben szokásos itatómasszákkal, paragumiszalaggal, sőt még vulkanizált kautsukkal való szigetelések is aránylag rövid idő alatt elpusz| títtatnak, mint ahogy az pl. olajgyárakban, stearingyárakban, zsírbontótelepeken és különböző olyan vegyészeti gyárakban, amelyekben savanyú vagy maró gőzök fejlődnek, történik. Kitűnt már most, hogy az antimónoxiszulfid éppen olyan finom és elosztásra képes, mint a minium és lenolajjal a rostrészek legfinomabb hézagaiba behatol. Az antimónoxiszulfid azonfölül kitűnik a pusztító kémiai behatásokkal szemben való nagy ellentálló képessége által, mert, amint megállapíttatott, az orgános és ásványi savaknak majdnem egyike sem vagy csak kis mértékben támadja meg. Továbbá az emberi szervezetre ártalmatlan és végül aránylag kicsi a fajsúlya. Az antimónoxiszulfidnak szigetelőanyag gyanánt való alkalmazása az ismert szigetelőanyagok alkalmazásának megfelelően akképen történik, hogy a burkolattal ellátott vezetékeket antimon oxiszulfidból és egy száradó olajból (lenolaj) álló pépben bensőleg itatjuk, mi mellett a keverék a legfinomabb rostrészeket bevonja. A huzalok az itatómasszának levegőn való megszáradása után használatra készek. Ajánlották már az antimónoxiszulfidnek mázolómassza gyanánt való alkalmazását.
