43931. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ágyak szellőztetésére
pálya szélességének mértékével nyúlnak túl. Az (a) rudak végükön a súrlódás csökkentésére (e) görgőkkel vannak ellátva, amelyeket — a rozsdaképződés elkerülése céljából — előnyös sárgarézből készíteni. Az ily (a) rudakkal fölszerelt matrac a (d) görpályába helyeztetik, oly módon, hogy a matrac nyugalmi, vagyis rendes helyzetében a középső (a) rúd az (f) laposvasból készült horony alsó végére fekszik, míg a másik két (a) rúd a (d) görpálya két végén nyugszik föl, oly módon, hogy a három (a) rúd • egy vízszintes síkot alkot. Itt megjegyezzük, hogy a (d) görpályát igen előnyös ellipszis alakúra alkotni, amely kivitelnél \a széles és alacsony ágyak matracai szintén kevés hely igénybevétele mellett átfordíthatók. A tárgyalt ellipszisalakra kiképzett görpálya, amely szögvasakból vagy öntvényből is készülhet, két teljesen azonos kivitelben az ágy fejére és lábára erősíttetik alkalmas módon és a matrac e két görpályán fekszik föl. A matrac megfordítására és a két végső, vagyis a rendes és átfordított helyzetében való rögzítésére a 3. és 4. ábrán föltűntetek rúgós szerkezet szolgál. E szerkezet működése a következő: Az (f) lapos vasból készült U-alakra hajlított horonyban vonul végig a matrac középső (a) rúdjának (e) görgője, amíg az egyik szélső (a) rúdon alkalmazott (e) görgő a (d) ellipszispályán lecsúszik. A (f) horony alsó végén egy (g) hasíték van, helyet adva a (v) csukló körül elforduló (h) tárcsának. Ha a matrac középső (e) görgőjét az (u) rúgó ellenében a (h) tárcsára nyomjuk, az (i) csukló körül forgatható (j) rudat fölemeli. E rúd a (k) tuskóra erősített (m) rudacskát fölfelé tolja, kiemelvén azt az (n) zárókilincs (o) mélyedéséből, mire a (h) kilincs szabaddá válván, a (p) rúgó hatása következtében az (f) horony két szemközt fekvő (q, q) nyílásába beugrik és a 8. ábrán föltüntetett pontozott helyzetet veszi föl és a matracot vízszintes helyzetében rögzíti. Ha a matracot másik oldalára át akarjuk fordítani, az (s) csap körül mozgatható (r) fogantyú segítségével az (n) kilincset a (q, q) nyílásból visszahúzzuk, mire az (m) rudacska az (1) rúgó hatása következtében ismét az (o) mélyedésbe ugrik és az (n) zárókilincset nyitott "helyzetében rögzíti. Ekkor a matrac egyik szélét lenyomva a középső (a) rúdon forgató nyomatékot idézünk elő, amelynek következtében az egyik szélső (e) görgő az'ellipszis pályán legördül, a másik fölemelkedik, míg a középső (e) görgő az immár szabaddá vált (f) horonyban fölfelé halad. Mikor a szélső (e) görgő az ellipszis legmélyebb pontját éri el, vagyis a matrac 90 fokkal fordíttatott el, akkor a középső (e) görgő az (f) horony legmagasabb pontjára ér. Amíg azután az említett szélső (e) görgő az ellipszis legmélyebb pontjáról a kezdeti helyzetével szemben lévő ellipszis oldalára ér, addig a középső (e) görgő az (f) horonyban ismét lecsúszik egészen a (h) tárcsáig. Ekkor a matrac 180 fokkal fordul el eredeti helyzetéből. Ha e helyzetben — hasonlóképen az előbbi vízszintes helyzethez — a (h) tárcsát az (u) rúgó ellenében lenyomjuk, a (j és m) rudak fölemelkednek és az (n) kilincs ismét a (q, q) hasítékba csappan, hogy a matracot ezen új, például a szellőztető és tisztító helyzetébe rögzítse. Az egész rögzítöszerkezet csak egyszeres kivitelben, legalkalmasabban az ágy lábánál lévő (d) görpálya (t) öntvényére van megfelelő módon erősítve. A rögzítő szerkezetet az (u) rúgó egészíti ki, amely a (b) tárcsát az (f) horonyban lévő (e) görgőhöz nyomja. Az ellipszis alakú (d) görpálya szerkesztésére nézve megjegyezzük, hogy az ellipszis nagy tengelyének hossza — amint az a 2. ábrából látható —- a matrac két szélső (e) görgőjének egymástól való távolságával egyenlő, míg a kis tengely nagysága annak alapján állapítható meg, hogy az ellipszis legmélyebb pontja körülbelül az ágy fejének és lábának szélére jusson, ügyelve azonban arra, hogy az (f) horony az ágy lapján túlságos magasra ne nyúljék és hogy a széles matracok is átfordíthatók legyenek. Az (f) horony hossza legalább is az ellipszis nagy és kis tengelyének különb-i ségével egyenlő.
