43911. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lángívek megszakítására

".•tst&m Megjelent 1909. évi január lió 2-án. MAüY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 48911. .szám. VII/g- OSZTÁLY. Berendezés lángívek megszakítására. RUHMER ERNST MÉRNÖK BERLINBEN. A bejelentés napja 1908 március hó 20-ika. Elsőbbsége 1904 szeptember hó 22-ével kezdődik. Már több oly berendezés vált ismeretessé, melyeknél elektromos fényívet és ehhez párhuzamosan kapcsolt, kapacitásból és önindukcióból álló rezgési rendszert áramhullámok előállítására használnak (Duddell, Poulsen). Míg az eddig használt eljárásoknál csak a fényívnek ingadozásai mentek végbe, addig a jelen találmánynál az a jellemző, hogy a fényívet egy erős fúvó elektromágnessel időközönként teljesen megszakítjuk. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező berendezésnek három foganatosítási alakja van föltüntetve. Ha az (E) fúvó elektromágnes (1. ábra) tekercselésével sorba, a (C) kapacitásból és az (I) önindukcióból álló rezgési áramkörrel pedig párhuzamosan kapcsolt fényívet az (a, b) tápvezetékek segélyével árammal látjuk el, akkor a (c, d) elektródák széthúzása folytán az ismert módon kezdetben képződő fényívet a fúvó elektromágnes az ismert módon azonnal keletkező újbóli öngyújtás ellenére rövidesen kioltja és a fényív teljesen eltűnik mindaddig, míg a párhuzamosan kapcsolt rezgési rendszernek kapacitása kis értékű ahhoz, hogy a folytonos fényiv fentartásához szükséges elektromos energiát a megszakítás folyamán fölvehesse. Ha ellenben a kapacitást az egész berendezésnek többi elektromos viszonyaitól függő, vagy ennél nagyobb értékre növeljük és a fényívet újra előállítjuk, akkor a rezgési rendszer kapacitása a fúvó mágnes okozta eloltás pillanatában vagy kevéssel ezután a fényív elektródáin át erélyesen kisül és a fényív újból való fölvillanását azonnal helyreállítja. Ezen, a kapacitás és a fúvó elektromágnes hatásaiban mutatkozó tünemény azután gyors egymásutánban ismétlődik és a fényívből és rezgési rendszerből álló rezgési áramkörben oly váltakozó áramot gerjeszt, melynek áramerőssége tetemesen nagyobb, mint a tápvezetékekben keringő egyenáramé és mely váltakozó áram kitűnően transzformálható. Ha ezen áramot egy transzformátornak az (I) önindukciós tekercs helyébe tett (p) primár tekercsébe (2. ábra) vezetjük, akkor a transzformátornak secundar tekercsében tekintélyes mennyiségű energia indukálódik, melyet a transzformátor tekercselésének kiképzése szerint vagy nagyfeszültségű áramok előállítására, vagy hőhatások céljaira használhatunk föl. A 3. ábra, ellentétben az 1. és 2. ábrákban föltüntetett berendezésekkel, ezekkel egyenértékű berendezést tüntet föl, melynél