43888. lajstromszámú szabadalom • Ujítások rugalmas közeggel hajtott turbinákon

— 2 -A rajzok többi ábrái az ékek előállítási módját tüntetik föl. A 7., 8. és 9. ábrák a rovátok három alakját tüntetik föl, melyekbe a 10., 11. és 12. ábrákon föltüntetett ékek beleillenek; a 13. és 14. ábra fémlemezek keresztmetszete, melyekből az ékek vágatnak. A 15. ábra két lemez keresztmetszete, melyek egymás fölé vannak helyezve, hogy a vágási folyamat megkönnyíttessék. A 16., 17. és 18. ábrák alaprajzok, melyek az ékeknek a lemezhez viszonyított helyzetét tüntetik föl. A 19. ábra a 16. ábrán föltüntetett lemezbe kivágott éket mutatja. A találmány értelmében a Japáttartó (7) elem (1. ábra) kerületén rovátokkal van ellátva, mely rovátok mindkét oldalon alá vannak metszve, mint az a 2. és 3. ábrán (8)-nál és (9)-nél látható, vagy pedig csak az egyik oldalon van alámetszve, mint az a 6. ábrán látható. A lapátcsoport, mely egy (10) alapgyűrűből áll, mely a kellő hosszra van vágva és tetszésszerinti módon megerősített (11) lapátokkal van ellátva, a rovátok egyikébe van behelyezve. A rovátok oly szélesek, hogy annak (9) oldalfala és az alapgyűrű (12) oldala között hézag marad szabadon. A rovátkák egy vagy több helyen (13) bővítésekkel bírnak. A rovátok (13) bővítésénél a rovátokba egymást kiegészitő kettős (14) ékek vannak behelyezve, melyek a rovátokba behajtatnak úgj', hogy a lapátcsoportokat a rovátokban szilárdan megerősítik. Az ékpárok behajtásuk után a (13) kiszélesítést nyitva hagyhalják, mely kiszélesítésbe egy nyújtható fémtuskó kalapálható úgy, hogy az összes ékek rögzíttetnek. Az egyes ékpárok között hézagok is hagyhatók és a tartó elem anyaga átkalapálható úgy, hogy az ékek homlokvégén lévő (15) rovátokkal kapcsolatba jön. Ha egy lapátcsoport bármely oknál fogva eltávolítandó, vagy az alapgyűrű, melyről a lapátok letörtek, kiveendő, akkor az ékek azáltal lazíthatok, hogy egy megfelelő acél szerszám a (15) rovátkába illeszthető és ennélfogva az ék kivehető. Ha az ékek ily módon meglazíthattak, akkor a (13) kiszélesítésig csúsztathatók és itt kivehetők. Szükség esetén az ékeknek nem kell kettős hajlással bírniok, hanem mint azt az 5. és 6. ábra mutatja, az egyik oldalon (16) kidudorodással ós a másik oldalon egy (17) rovátkával bírhat. Ha ily szerkezetű éket használunk, akkor az alapgyűrűt egy (18) kidudorodással látjuk el (6. ábra) és a lapáttartó elem rovátkájának egyik fala egy mélyedéssel bír, melybe az ék (16) kidudorodása beleillik. A 4. ábrában föltüntetett ékek megfelelő keresztmetszete hengerelt vagy húzott lemezekből állíttatnak elő. Ezen lemezek keresztmetszetei a 13., 14. és 15. ábrán vannak föltüntetve. Legcélszerűbb a 13. ábrán föltüntetett alak, mivel ezen alaknál a hengerlési és húzási folyamatnál a legcsekélyebb deformáció lép föl. A megfelelő keresztmetszetre hengerelt lemezek egy vágógépen vezettetnek át, melynek vágó szerkezete a vízszintessel szöget képez úgy, hogy az ékek átlós vagy ferde vonalak mentén vágatnak ki, mint a 16., 17. és 18. ábrák mutatják. Ha a lemezek csak egyik irányban vannak vékonyodóan alakítva, mint azt a 14. és 15. ábra mutatja, akkor célszerű két lemezt egyidejűleg vágni (15. ábra). Ha a 13. ábra szerinti lemezeket alkalmazzuk és az ékeket a 16. ábrán látható módon vágjuk ki, akkor jobb és bal ékeket nyerünk. A 13. és 15. ábrán az A—B vonal jelzi a (14) ék maximális vastagságát és G—H a minimális vastagságot. M—N—0—P mutatja az ék fölső fölületét, Ha az N és P pontokat a 13. ábrára levetítjük, akkor az E—P és C —D vetítő vonalak mutatják az éknek az N, illetve P pontokon való vastagságát. Minthogy E—F kisebb, mint A—B és C—H kisebb, mint C-D, az M—N és 0—P oldalak hajlást képeznek, vagyis az ék az M—P oldaltól az N—0 oldal felé vékonyodik. Hasonlóképen C—D kisebb,