43854. lajstromszámú szabadalom • Vaspálya sorompó
szélesebb (8) fogaskerékkel kapcsolódik (2—5. ábra), mely a (9) csapágyban forgó, sajátos szerkezetű (10) tengelyre van rátolva, illetve rácsavarva. Ezen (8) fogaskerék homloklapjain két (11) és (12)" ütköző van elrendezve (5. ábra) és tőle oldalt, mindkét felől egy-egy (13), illetve (14) tárcsa van megerősítve a (10) tengelyen, melyek kerületeiken tíz-tizenkét lyukkal vannak ellátva azon célból, hogy azokba a (15, 16) ellenütközők beleerősíthetők legyenek. A (10) tengelynek (10') része (5. ábra), - melyen a (13) tárcsa ül, sima és az említett tárcsa azon égy pecek segélyével van megerősítve. A (10") rész teljes csavarmenettel van ellátva, melyen a (8) fogaskerék elfordítható és ide-oda mozgatható. A (10"') rész négy oldalon letompított csavarmenettel van ellátva. Erre a (10"') részre van ráhúzva a (14) tárcsa, mely a csavarmenet kimaradt végére csavart (17) ellenanya és a (18) állítócsavar segélyével a (8) fogaskeréktől tetszőleges távolságra állítható, ha azonban a (16) ellenütköző a (12) ütközőbe akad, akkor a (10) tengellyel együtt forogni kénytelen. A (10) tengelyen van továbbá megerősítve a (19) tárcsa is (1., 4., 6. és 7. ábra), mely a (20) csap, a {21) csatlórúd.és a (22) csap révén az (a) gémfával áll összeköttetésben. A (23) gerendán (1—4. ábra) egy (24) csappal bíró lemez van erősítve, mely csapra a kétkarú emelő alakban kiképezett (25) harangütő forgathatóan van ráerősítve. A (25) emelő alsó végéhez csatlakozik a (26) harangrúd, mely a (23) gerendán megerősített (27) fülekben van lazán vezetve és alsó vége a (6) emelőkérék fogaira támaszkodik. Ha a sorompó föl van húzva (1., 2., 3. ábra), akkor a (8) fogaskerék a (13) tárcsa mellett áll (2—5. ábra) miközben a (11) és (15) ütközőK érintkeznek egymással. Ha most a fölvonóbak az (5) lánctárcsát elfordítja, akkor egyidejűleg a (6) emelőkerék •és a (7) fogaskerék is elfordul. Az előbbinek egyik foga az I. nyíl irányában történő elfordulás közben fölemeli a (26) harangrudat, mire az ütő eltávolodik a harangtól ; ha most a fog elbocsátja a harangrudat, akkor ez önsúlya folytán lefelé esik, az ütő a harangra üt és a harangrúd erre tüstént az emelőkerék következő fogára támaszkodik. Ezáltal harangjelzés létesíttetik. A (7) fogaskerékkel egyidejűleg a (8) fogaskerék is elfordul (2—5. ábra) és a (10) tengelyen, illetve annak (10") részén a (13) tárcsától a (14) tárcsa fölé tolódik el, egészen addig, míg a (12) ütköző a (16) ütközőbe nem ütközik, ami körülbelül a fogaskerék három fordulata után következik be. Ezen idő alatt a harangjelzés foly -tatódott. Ha az ütközők érintkezésbe jöttek, akkor a (8) fogaskerék a (14) tárcsát és ennek révén az egész (10) tengelyt a (19) tárcsával együtt egy félfordulaton magával viszi és a (20) csap, a (21) csatlórúd és a (22) csap segélyével az (a) gémfát záróhelyzetbe hozza (4. ábra). Ha az (5) lánctárcsa visszafelé forog, (II. nyíl irányában, 4. ábra), akkor a (8) fogaskerék a (13) tárcsa felé visszacsavarodik és ha a (11) ütköző a (15) ütközővel érintkezésbe jutott, akkor a (13) tárcsa a (10) tengellyel és a (19) tárcsával együtt egy félfordulatot tesz hátra, miáltal az (a) gémfa fölemelkedik. Közben a harang nem szól, mert a (6) kerék fogai a harangrudat nem emelik föl (4. ábra). Az (a) gémfa emelkedő és sülyedő mozgását a vágány másik oldalán levő második (a') gámfára (1. ábra) a következő berendezés segélyével visszük át. A két (a, a') gémfa (l. ábra) (28) (1—4. ábra), illetve (28') (1. ábra) golyós csapokkal van ellátva, meJyek a szabályozható (29) és (29') csatlórudak és a (30), illetve (30') golyós csuklók segélyével a (31), illetve (31') csapszögek körül forgó, kétkarú (32), illetve (32') szögemelőkkel vannak összekötve. Ezen szögemelők másik végeit pedig egy szabályozható (33) csatlórúd köti egymással össze (1—4. ábra). Ha az (a) gémfa záródik, akkor a (29) csatlórudat fölfelé húzza (4. ábra), miáltal a (32) szögemelő is elfordul a IV. nyíl irányában és magával húzván a (33) csatlórüdat, elfordítja a (32') szögemelőt is úgy, hogy az (a') gémfa ugyanúgy kénytelen elfordulni, mint az (a) gémfa, azaz kénytelen záródni.