43853. lajstromszámú szabadalom • Kavarókemence

vannak elrendezve, melyek a kemence fölött ívalakban közelednek egymáshoz és a kemence közepén találkoznak egymással. (L) az (Ll) tengely körül forgatható ajtó, melyen át a kemencéből a bucát vagy fémet el lehet távolítani, az (Lt) tengely egy keretbe van szerelve. A (B) fogasrudak az (M) fogaskerekekbe fogódzanak, melyek (N) tengelye ismert módon a kemence alatt elrendezett (0) keretbe van ágyazva és melyet megfelelő hajtóerő indít forgásnak. Az (L) ajtót a (P) nyomóhenger mozgatja, mely (Ql) fogaskerekeket viselő (Q) keresztfejjel van összekötve. Eme (Ql) fogaskerekek az (A) oldalfalakon fölerősített (Ql 1) fogasrudakba fogódzanak, a (Q) keresztfejjel a (Ql 11) rudak végei vannak összekötve, melyek másik vége az (L) ajtóval van kapcsolva úgy, hogy az ajtót a nyomóhenger segélyével nyitni és zárni lehet. A kemence adagolása az (R) nyílásokon át történik, míg az ebben végbemenő munkafolyamatot az oldalfalakban kiképezett (8) nyílásokon figyeljük meg, mely utóbbiakon szükség esetén oxydokat is lehet adagolni. A kemencefenék vagy a tulajdonképeni munkatér akként van alakítva, hogy közepe vagy (T) középrésze a kemence vízszintes helyzeténél mélyebb legyen, mint a két(U) és (V) végrésze. Az 1. ábrán a (T) középrész vízszintes, a sík középrész és a kemence két vége között fekvő (U) és (V) része pedig a (T) középrész felé lejt. A fenék ily kiképezésének okai: 1. annak lehetővé tétele, hogy a hőmérséklet a fenék egész fölületén állandó legyen, mert a megolvadt vasfürdő mélysége a legmelegebb öv fölött a legnagyobb; 2. hogy a kemence munkabírása azonos fenékterület esetében növekedjék; 3. hogy a megolvadt vastömeg mélysége akkor, mikor a kemencefenék lejtős helyzetében van (1. a 3. ábrát, hol (d) a megolvadt vastömeg) egyenletes legyen; 4. hogy a vas, amint az szilárddá válik, egyenletes vékony rétegben terüljön el a kemence fenekének egyik fele fölött, mint az a 2. ábrán látható, hol a vasat (e), a salakot (f) jelzi ; 5. hogy a kész vasat a kemencefenék emelkedő vagy fölső végén, ha a kemence lejtősségét nagyobbítjuk, bucává lehessen összecsomózni, anélkül azonban, hogy a kemencefeneket vízszintes helyzetéből túlságosan ki kellene téríteni (4. ábra). A kemencefenék (W) végfölülete görbül ' úgy, hogy a vas eme fólület mentén fölemelkedik és így összeverődik, összeverődése után pedik átbukik. Az aránylag vékony vasréteg a fenéken ennek görbített vége felé lecsúszik, hol az a 4. ábrán látható módon mozog tovább és a vasréteg mellső vége a még mindig a kemencefenéken lévő vasrétegre gördül vissza. Mialatt ez végbemegy, az egész tömeg, a lejtős fölület mentén kellő sebességgel lecsúszik, hogy a görbületet követhesse és azután alsó fölüle íévei fölfelé for.dulva, a fenékre esik vissza. A kemencefenék vízzel hűtött alapzatra szerelt vasoxydréteg, ez az alapzat egyes akként alakított csövekből áll, hogy ezek a leírt alakú kemencefeneket képezzék. A csövek a kemencefenék hosszanti irányában nyúlnak végig és a fenék fölött bizonyos magasságig az oldalfalakba is benyúlnak, mint azt a 23299. számú szabadalomban laírtuk. A kemencefödém tűzálló téglákból készül és hosszmetszetben bizonyos mértékben iveit, t. i. (a) középrésze magasabb, hogy a lángok kifejlődésére hely legyen, a végek fölé eső (b) részei alacsonyabbak, hogy a fenék fölmelegítése céljából a láng lefelé tereitessék, végül a (c) végeken ismét fölemelkedik, hogy a salak a födémet ne érhesse és el ne pusztíthassa. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kavaró kemence vízszintes haránttengely körül lengő kemencefenékkel, azáltal jellemezve, hogy a fenék két végrésze tompa szög alatt hajlik a fenék közepe felé. 2. Az 1. alatt védett kavarókemence egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a fenék középrészei vízszintesek és a végrészeknél mélyebben fekszenek