43820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás párlási maradék nitrogénjének hasznosítására

— 2 — vítjük, az fölbomlik ugyan, de ez a fölbomlás lényeges ammoniákvesztességgel jár, a szabad nitrogén eltávozása és cyanvegyületek képződése következtében. Ezen veszteségek elkerülésére szolgál a második desztillálás, miután az első desztillálásból visszamaradt tömeget előzőleg akár szódával, akár mésszel közömbösítettük. Ily módon az összes még megmaradt nitrogén csaknem teljesen ammóniákká van átalakítva. Ezen két egymást követő és jól véghez vitt desztillálási művelet által a szeszgyártásnál visszamaradó üledék összes nitrogénjének 98%-a nyerhető vissza ammóniák alakjában. A szeszgyártásnál visszamaradó üledék nitrogéntartalmú anyagának az első desztillálási processzus részére, savassá való tételére használhatunk savanyú sót épúgj^, mint biszulfátot, szuperfoszfátot, vagy más foszfátot, vagy pedig savas ásványokat. Ezek a savanyú 3Ók, vagy savak gyantával is helyettesíthetők, mert ez savas természete folytán, ugyanazt a szerepet játsza, mint a savas sók. A követendő eljárás a szeszgyártásnál visszamaradó üledék mineműsége szerint ejtendő meg. Gabonából gyártott szeszüledékhez főképen nátriumbiszulfátot használunk. A melassz- vagy répából való szeszgyártási üledékhez célszerűen kolofoniumot használhatunk. Ez utóbbi a nitrogéntartalmú anyaghoz kötött bázisokkal szappant képez, mely könnyen karbonáttá alakítható. A használandó sav mennyisége úgy választandó, hogy az első disztillálás után fönmaradó termék 100 grammonkint 2-4 gramm savat, kénsavat tartalmazzon. A kezelendő szeszgyártásnál visszamaradó üledékhez szükséges savmennyiséget célszerűen előzetes kísérletek útján határozzuk meg, még pedig a következő módon: A kezelendő szeszgyártásnál visszamaradó üledékből 100 grammot és meghatározandó «av, vagy savas sómennyiségből egy különböző és meghatározott mennyiséget egy lombiksorozatba helyezünk, azután gőzfürdőnek tesszük ki, hol az öt órán keresztül 190° C mellett hevíttetik, miközben mindegyik lombikba túlhevített légáramot bocsátunk. Azután minden lombik szeszgyártásnál visszamaradó üledéknek meghatározzak savmennyiségét. Jelen eljárás következőképpen alkalmaztatik: A szeszgyártásnál visszamaradó üledékek 40° vagy 42° Beaumé erősségig vannak koncentrálva. Ehhez azután az előző kísérletek alapján meghatározott és alant említett sav- vagy savas sómennyiséget adjuk (100 kg. koncentrált szeszgyártásnál visszamaradó üledékhez 10—30 kg. biszulfátot) és a keveréket most 180° vagy 200° C hőmérséklet mellett desztillációnak vetjük alá. Ez a művelet célszerűen gőzfürdőben eszközöltetik, melyen keresztül egy túlhevített légáram vonul úgy, hogy a légáram az ammoniákgőzüket és ammoniáksókat magával ragadja, melyek azután edényben összegyűjthetők. Az anyag addig marad a gőzfürdőben, míg az súlyának körülbelüt felét elvesztette. Amint ez bekövetkezett, az első desztillációt befejezettnek tekinthetjük. Az ezen művelet lefolyása alatt tartalmazott] ammoniákmennyiség a kezelt szeszgyártásnál visszamaradó üledék teljes nitrogén-J jének körülbelül 50%-a, de ez a százaléld a használt szeszgyártásnál visszamaradd üledék mineműsége szerint lényegesenl emelkedhetik. I A desztillációból így visszamarad egy oll vasztott likacsos tömeg, mely az összes sói és nitrogéntartalmú anyagot tartalmazza. I Hogy még ezen visszamaradt tömeg nifl rogénjét is visszanyerhessük, kitesszük J egy második desztillációnak. E végből • likacsos tömeget darabokra törjük, miköB ben annak közömbösítése céljából a szül séges karbonát-, mészmennyiségethozzáadjw és az így nyert keveréket izzókemencébl elhelyezett és vörösizzásig fölhevített vaH retortába adagoljuk (700° C). Hevítés k« ben a levegővel egyidőben túlhevített gw áramot is bocsátunk a retortába. H A desztillációi termékek, melyek a fH dolgozott tömeg nitrogénjét tartalmazz® sav alakban kondenzátorokban gyülnB