43818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélnak és vasnak a fölületén való ötvözésére

Megjelent 19Q8. évi december lió 1^-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 48818. szám. XVI/c. OSZTÁLY. Eljárás acélnak és vasnak a fölületén való ötvözésére. WINTERBAUER MARTIN MAGÁNZÓ, KNEFFEL CARL KERESKEDŐ NÜRNBERGBEN ÉS WACHWITZ RICHÁRD MŰVEZETŐ HERBSBRUCKBAN. A bejelentés napja 1908 március hó 23-ika. A jelen találmány acélnak és vasnak fölületén való ötvözésére vonatkozik. E célból a találmány szerint a vasból vagy acélból készült tárgyak föliiletébe lágyfémek vagy azok ötvözetei olvasztatnak be. Az eljárás a következő: Bádogokat, sodronyokat és efféléket, vagy pedig acélból vagy vasból készült' más tárgyakat galvanikus úton vagy pedig ömlesztett fürdőben valamely lágy fémmel vagy annak ötvözetével vonjuk be, és azután a lágyfém olvadáspontjánál magasabb hőmérsékre hevítjük, ill. ízzitjuk. Amint a hőmérséklet a bevonó-fém olvadáspontját túllépi, a bevonó-fém az alapfém fölületébe hatol és azzal összeötvöződik. Az ötvözet annál mélyebben hatol az alapfémbe, minél magasabb a hőmérséklet és minél hosszabb ideig tartjuk a fémeket az ötvözéshez alkalmas hőmérsékleten. Bevonófémként célszerűen ónt, ólmot, cinket, antimont, biszmutot, thalliumot, kadmiumot vagy ezek ötvözeteit alkalmazzuk, miután ezek olvadáspontja alacsony és forrpontja magas. Az említett lágyfémek már 240—430°-nyi hőmérsékletnél olvadnak, azonban csak fehérizzásnál, tehát 1200—1300° hőmérsékletnél gőzölögnek el (kivéve a cinket és kadmiumot, mely fémeknek forrpontja 950, ill. 770°-nál van). Tehát e fémek egyikével vagy ezek ötvözetével bevont acél- vagy vastárgyak 1200° ig hevíthetők a bevonófém fölvétele céljából. A bevonó-fémréteg vastagságának, a hőmérséklet magasságának és izzítás tartamának megfelelően az acél vagy vas fölületén tetszőleges vastagságú ötvözött réteg állítható elő. Ömlesztett fürdő alkalmazásánál az acélnak vagy vasnak a föntemlített lágyfémek egyikével való bevonása céljából rendes körülmények között csak vékony bevonó-rétegek tapadnak az acél vagy vas fölületéhez. Az eljárást ily esetben többször kell ismételnünk, hogy az ötvözet képzése után a fürdőbe való többszöri bemártás által folytatólagosan új fém tapadjon a fölülethez. Hogy a lágyfémnek olvadáspontján túl való hevítése alkalmával a bevonandó fölületről való lefolyását meggátoljuk, a tárgyakat a bevonás után, azonban az ötvözés előtt egy a bevonófém lefolyását megakadályozó bevonattal látjuk el, melynek összetételétúgy választjuk meg, hogy egyszersmind a bevonófémet az ízzítási folyamat alatt az oxidációtól is megóvja. Az alapfémnek valamely lágyfémmel vagy