43765. lajstromszámú szabadalom • Karburátor

vekben tehát a folyadék egyazon magasságban áll, s így az első sor alatt fekvő (7) nyílások folyadékzár alatt állanak. Minthogy a levegőnek a készüléken való átvezetésére csak csekély nyomást kell kifejteni, a folyadék nem fog a csövekből kiszoríttatni, sőt ellenkezőleg a levegő a nyílások legfölső során! át a (9) tartályba távozik, melyben a folyadékkal teleszívott szivacstömeg foglal helyet. A csövek nyílásain kilépő levegő tehát benső érintkezésbe jön a folyadékkal és szénhydrogéngőzt abszorbeál. Ezen gőzt lecsapódó levegő a (3) hengerek falain, a (9) tartály átlyukasztott falán és a szivacs fölső részén átvonul és a (12) csövön elvezettetik. Mihelyt a folyadékfölszin fölött lévő szivacsban tartalmázott folyadék elgőzölgött, a szivacs ezen része a kapilláris hatás következtében ismét folyadékkal szívódik tele és a (6) csövek (7) nyílásainak második sora válik szabaddá. Egyidejűlég azonban a fölső szivacstömeg kevésbbé nedvessé válik, mivel a kapilláris hatás nem elegendő arra, hogy a szivacs ezen részét oly nedvesen tartsa, mint a szivacs ama részét, melyet a folyadék közvetlenül körülvesz. Ezáltal a (6) csövek legfölső nyílásaiból kilépő levegő nem jön többé annyi folyadékkal, mint előzőleg, kontaktusba s így nem képes többé annyi gőzt abszorbeálni. Most azonban a nyílások második sora jön hatásra, melyek már most a folyadék fölszinéhez oly közel fekszenek, mint az először végbemenő karburálásnál a nyílások első sora. A nyílások második sorából kilépő levegő tehát a szükséges folyadékmennyiséggel itatott szivacson vonul keresztül és a igőz kívánt mennyiségét abszorbeálja. Tekintetbe veendő, hogy a nyílások második során kilépő levegőnek a szivacstömeg nagyobb részén kell átvonulnia és hogy a levegő által legyőzendő ellenállás a légnyomás fokozását tenné szükségessé, ha a második sor nyílásai épp oly nagyok volnának, mint az első soré. Mintr hogy azonban a második sor nyílásai nagyobbak, mint az elsőé, ezen nagyobb nyílásokon át megfelelő légmennyiség léphet ki, habár csekélyebb sebességgel. Világos, hogy az első sor nyílásain át is ki fog lépni levegő, csakhogy sokkal kisebb menynyiségben, mint a többi nyíláson át, mivel ez utóbbiak nagyobb kiáramlási keresztmetszettel bírnak. Ez a folyamat az (1) tartály belsejében szakadatlanul folytatódik, a sülyedő folyadékfölszin a nyílások sorait egymásután szabaddá teszi, mely nyílások — mint azt már említettük — lefelé mindinkább nagyobbodnak úgy, hogy a levegő által legyőzendő ellenállás növekedésével a levegő kilépésére nagyobb nyílások is állanak rendelkezésre. Ezáltal a (6) csövekből eltávoz,ó nagyobb légmennyiség mindig a szivacstömeg ama részein vonul át, mely a folyadékhoz legközelebb fekszik s így ettől tökéletesen át van itatva. A folyadék sülyedésénél a (9) tartály fölső részében lévő szivacs szárazzá válhat és szárazzá válik is, ami azonban a levegő karburálását nem zavarja, mely levegő a szükséges folyadékmennyiséggel mindenkor kontaktusba jön. Ezt a munkafolyamatot mindaddig f olytatjuk, míg a (8) csövön át levegőt vezetünk1

be és az (1) tartályban szénhydrogéntartalmú folyadék foglaltatik, melyet időről-időre után kell tölteni. A (12) elvezető csőnek a (9) tartályba való oly behelyezése, hogy ez a cső a szivacstömegbe benyúljék ugyan, azonban fölső végével a folyadékfölszin fölé kiálljon, a karburátor lényeges jellemzőjét képezi. Ha u. i. a láng visszacsapódnék és a (12) csövön át behúzódnék a karburátorba, úgy a cső végét körülvevő nedves szivacs által eloltatik s így a karburáit levegővel a (9) tartályon kívül nem jöhet érintkezésbe. Azonkívül a rugalmas szivacs esetleges gyönge explozióhatást is elhárít és a folyadék az elvezető csövön át akadálytalanul elvezettetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Karburátor, jellemezve légmentesen elzárt. (1) tartályban szénhydrogéntartalmú folyadékban álló, rostos vagy tex-