43689. lajstromszámú szabadalom • Sínkapcsoló- és megerősítőberendezés s javított vaskereszttalp
- .3 -a (24) csavarorsók megfelelő elforgatása mellett a sín a kellő helyen rögzíthető.^ A sínvégek összekapcsolása következőkép történik. Először is a (15) sínfejtámasztót illesztjük bele a (17) kereszttalp (18) kivágásába ós abban megfelelő eltolás által rögzítjük. Azután a (7) alátétlemezen elhelyezett, s két sín véget öfszefoglaló (4) szívdarabot oldalt eltoljuk a fejtámasztóhoz úgy, hogy annak (151 ) része a szívdarab megfelelő kivágásába, (16) része pedig annak talpa fölé kerüljön. Most a síntalpszorító szerkezetet helyezzük bele a kereszttartó (29) kivágásába és a (24) csavarorsót megfelelő kulcs segélyével elforgatva, a (22) szorítókapcsot olykép szorítjuk neki a síntalpnak, hogy egyrészt a szerkezet a (29) kivágásban rögzíttessék, másiészt pedig a szorítókapocs a síntalpnak neki nyomódva, azt leszorítsa. Amint látható, a síneknek függélyes irányú rögzítése a (4) szívdarab (5) hornyába nyúló (21 ) síngerincrészek és a (22) szorítókapocs, valamint a (15) támasztó révén történik, míg' hosszirányú eltolódásukat a (7) alátétlemez közvetítésével ugyancsak a rögzítőszerkezetek gátolják meg. Kiemelendő még, hogy a sínkapcsolásnak a leírt módon való kiképzése többféle lényeges előnnyel jár. Először is az ütközőnek a szívdarab behelyezése által két részre való osztása folytán minden egyes hézag csak félakkora kell, hogy legyen, mint a hevederes kapcsolásnál, továbbá az ütközőhézag fecskefarkalakú kiképzése folytán ez a hézag még kisebbre redukálódik, ugyanis 45° alatt álló rézsútos sínélek merőleges távolsága mindig kisebb, mint ezen élek a sínek hosszirányába eső két pontjának távolsága, mivel ez utóbbi távolság (amely a sínek megnyúlásának megfelelő) egy oly derékszögű háromszög átfogóját képezi, a melynek befogója az élek merőleges távolsága. Végül ezen fecskefarkalakú hézag úgyszólván teljesen lőkésmentes, mivel az azon áthaladó kerék súlya fokozatosan helyeztetik át az egyik részről a másikra. Ez a körülmény úgy az alépítmény, mint a jármű rongáldódását nagy mértékben csökkenti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sínkapcsoló és megerősítő berendezés, jellemezve egy az ütközőnél a megfelelően alakított sínvégek közé beiktatott és ezen sínvégeket összefoglaló szívdarab és alátétlemez, valamint az ezeket a kereszttalphoz lefoglaló rögzítő szerkezetek által. 2. Az 1. pontban igényelt berendezés kiviteli alakja, azáftal jellemezve, hogy a sínvég fejrésze kétoldalt függélyes^síkokkal lerézseltetik, míg annak merőleges síkkal határolt gerinc- és talprésze a fejrészhez képest előrerúgóan képeztetik ki és az ily módon alakított sínvégek egy ezekhez illeszkedően kiképezett szívdarab által foglaltatnak össze. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt berendezés kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a szívdarabnak a síntalphoz hasonló alakú talprésze az alátétlemez megfelelő kivágásaiba illeszkedő nyúlványokkal bír, míg az alátétlemeznek a síntalpat közrefogó bordáin a síntalpak kivágásaiba kapcsolódó fogak vannak elrendezve. 4. Az 1—3. pontokban igényelt berendezésnél egy a sín oldalirányú megtámasztására szolgáló oly sínfejtámasztó, amely fölső részével a sínfejhez támaszkodik, alsó részével pedig a síntalpat lefogja és amely a kereszttalpon való rögzítésére a kereszttalp megfelelő kivágásába nyúló és eltolás útján rögzíthető nyúlványokkal bír. 5. Az 1 — 3. pontokban igényelt berendezésnél oly sínlalpszorító, amelynek a síntalphoz illeszkedő szorító-kapcsa a kereszttalp vezetékében csavar segélyével eltolhatóan van elrendezve. 6. Az 5. pontban igényelt síntalpszorító kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a szorítókapocs egy a kereszttalp vezetékében járó nyúlvánnyal bíró csavaranyához képest ez utóbbiban ágyazott csavarorsó segélyével eltolható, mimellett a szorítókapocsra egy az összes részeket beburkoló tok van erősítve. 7. Az 1. pontban igényelt berendezésnél
