43668. lajstromszámú szabadalom • Hygienikus serleg
— 4 — (16) kamrának (22) nyílása alatt fekszik, akként van elrendezve, hogy az csekély nyomással támaszkodik a védőszernek alsó, belső végére. A kefe, melynek szélessége ugyanakkora, mint a védőszer belső széléé, arra szolgál, hogy minden maradékbort, mely a használt stanniollapokról lefolyik, az elvezetésnek egyetlen irányában, vagyis lefelé vezessen. A kefe több, hosszú (33) sortéból, pl. borzszőrből áll, melyek a (34) fémdrótra vannak hajlítva (7. ábra), mely utóbbi a külső csészének belső oldalára vagy a belső csészének külső oldalára erősített (36) fülekbe illesztett (35) fémszalagoknak fölső végeire van erősítve. A kefe redőzött bádoglemezzel vagy hasonló elemekkel helyettesíthető. A kehelynek (3) szárában (1. ábra) és (4) talpában a rézsút lefelé álló (37) lemezek vannak megfelelő számban elrendezve, melyeknek alsó végei nem érnék a szárnak falához, nehogy a (32) keféről lecsöpögő maradékbor továbbhaladásában megakadályoztassák, mikor a serleg függélyes helyzetben van. Az említett lemezek azonkívül megakadályozzák a maradékbornak visszafolyását a kehelynek vízszintes helyzetében és megakadályozzák a kehely szárában és talpában lévő maradékbornak a kehelynek mindenkori meghajtása által előidézett csobogását. A külső (2) csészében alkalmazott (38) karima szintén megakadályozza a bornak a védőlapokhoz való visszafolyár sát; ezt, valamint a kehely meghajtásakor a maradékbor kifolyását is legjobban a (7) karima akadályozza meg. A talpban elhelyezett legalsó lemezen a (39) légnyílás van alkalmazva oly célból, hogy a maradékbor az ezen lemez alatti teret is megtölthesse. A (4) talpnak tölcsérszerű (40) feneke van, melynek alsó oldalához a meglehetősen kemény nemezből készült (41) tárcsa vagy más szálas anyagbjól készült réteg illeszkedik, melyet a talpban körülfutó (42) perem támaszt alá. A (40) fenék a kis (43) kibocsátó csővel van ellátva, mely utóbbinak csavarmenetekkel biró külső részére a tömítés céljából a (45) parafavagy kaucsuklappal ellátott (44) kupak csavarolható rá. A kupak egyúttal a nemezlapnak középen való megtámasztására is szolgál. A talpnak fölső részében alkalmazott nyílásokba megfelelő számban az átlátszó (46) kövek vannak befoglalva, melyeken át á talpban lévő maradékbornak mennyiségét megfigyelhetjük oly célból, hogy a talpat idejében kiüríthessük. Mihelyt a (8) csészét a (21) lyukaknak széléig borral megtöltöttük, a (44) kupakot- szorosan meghúztuk, és a (41) nemezlapot, valamint a (32) kefét megnedvesítettük, a kehely használatra készen áll. Azután meghajtjuk a kelyhet, míg vízszintes vagy majdnem vízszintes helyzetbe nem jut, amikor is a védőlapok, melyekről a (30) lapot (4. ábra) eltávolítottuk, lefelé fordulnak. Ekkor á (15) bebocsátó kamra a (8) csészében lévő borral a (21) nyílások révén hirtelen, önműködően megtelik, amikor is a bebocsátó kamrában lévő levegő a (17) csöveken át fölnyomatik. Mihelyt a kelyhet függélyes helyzetébe visszahoztuk, a (19) gömbszelep, mely a (18) nyílást előzőleg elzárta, visszaesik, a nyílást ismét szabaddá teszi, amikor is a (15) kamrában lévő bor, a közlekedő-edények törvényénél fogva, mindkét kamrában egyenlően oszlik el. Ekként a (16) kibocsátó kamra a hívőnek1 gyújtandó első adag borral el van látva. Ha azután a kelyhet ismét meghajtjuk, a (8) csészéyel összeköttetésben álló elosztó szerkezetben végbemenő előbbi művelet önműködően ismétlődik, míg csak a bor a tartályból ki nem fogyott. Hogy egy-egy védőlapnak a bor minden egyes kiosztása után szükséges eltávolítása könynyebben menjen végbe, a szolgáltató a nedves (41) nemezlapon (1. ábra) megnedvesíti ujjait. A 8. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a kehely akként van szerkesztve, hogy az egyes hívőknek szánt bormennyiség a hívő számára láthatjóvá van téve. Az (1) kehely, mely a szokásos alakkal bír, fölső részén a véle összekötött, fölfelé kissé bővülő (47) toldattal van ellátva, melynek fölső széléből a (48) belső karima nyúlik le, mely utóbbinak alsó széle
