43668. lajstromszámú szabadalom • Hygienikus serleg

ügyelnie, mivel ez egészen önműködően megy végibe. A mellékelt rajaokban a találmány tárgya négy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a találmány tárgyát képező serlegnek egyházi kehely gyanánt kiképezett egyik foganatosítási alakjának függélyes metszete; a 2. ábra az 1. ábra síkjára merőleges függélyes metszet; a 3. ábra metszet a 2. ábrának 3—3 vonala szerint; a 4. ábra az 1. ábrában bemutatott kehely egy részletének nagyobb léptékű föltüntetése; az 5. ábra az elosztókamrák fölső részének nagyobb léptékű külső nézete; a 6. ábra ugyanannak belső nézete; a 7. ábra a maradékbort levezető kefe tartó szerkezetének oldalnézete; a 8. ábra a kehely egy másik foganatosítási alakjának függélyes metszete; a 9. és 10. ábrában a kehely egy harmadik ill. negyedik foganatosítási alakjának fölső része függélyes metszetben van föltüntetve; a 11. ábra a 10. ábrában föltüntetett kehelynek fölülnézete, ahol is a kehely belső részének föltüntethetése céljából egyes részek el vannak hagyva; a 12. ábra a védőlapok füzetének elhelyezését láttatja; a 13. ábra a 12. ábra síkjára merőleges, függélyes metszet. Az (1) serleg (1. ábra) a szokásos egyházi serleg alakját mutatja, mely a különböző ízléseknek és igényeknek megfelelően módosítható. Az 1—6. ábrákban föltüntetett kehely a külső (2) csészéből (1. ábra) és a (3) ürös szárbél áll, mely a maradékbor fölvételére szolgáló tartály gyanánt kiképezett (4) talpban végződik. A csésze és a szár, a csésze alsó részéből kiálló, csavarmenetekkel ellátott és a szárnak fölső végében alkalmazott (6) csavarmenetekkel kapcsolódó (5) toldattal van egymással összekötve. A külső (2) csésze, a tulajdonképeni kehely, az ennek fölső szélétől lefelé és befelé terjedő (7) gyűrűvel van ellátva, mely a külső csészének belső oldalától az alább megemlítendő célból kissé eláll. A külső (2) csészében a kisebb (8) csésze van elrendezve, mely a bornak fölvételére szolgál és melynek alakja a külső csészének alakját követi. A (8) csésze a (2) csészével a (8) csészének fenekén alkalmazott és a (2) csészének (5) ürös toldatába helyezett^ szintén ürös (9) toldattal oldhatóan van összekötve. A (8) csésae, melynek fölső széle, főleg azért, hogy a hívő ajkaival a (8) csészét ne érintse, jóval a külső csésze fölső széle alatt és pedig a külső csészének belső oldalától megfelelő távolságban van elhelyezve, a (10) födéllel van ellátva^ melynek fölfelé nyúló, belső oldalán csavarmenetekkel ellátott pereme a (8) csészének (11) szélére vancsavarolva; ezen szél befelé van hajlítva oly célból, hogy ezen csésze és annak födele közé helyezett, célszerűen gumigyűrűből álló (12) tömítés számára hornyot képezzen. A (10) födélnek fölső oldalára a csésze tartalmának utánzása és a belső fémrészeknek eltakarása céljából a borszínű üvegből készült (13) körtárcsa van megfelelő nijódon megerősítve. Hogy a (8) csészében lévő borból mindig csak bizonyos határozott mennyiség folyjon ki önműködően, ill. osztathassák ki a hívőknek, a csésze a következőképen van szerkesztve: A (14) lyuk, mely a bornak fölszine fölött vagy a csészének a védőlapokkal szemben, vagyis hátsó részén annak széléhez közel van alkalmazva, arra szolgál, hogy a csésze belseje és a külső levegő között közlekedést létesítsen oly célból, hogy a csészében lévő bor a kiosztás alkalmával kifolyhasson. A csésze, mellső oldalán, két kamrával, a (15) bebocsátó és a (16) kibocsátó kamrával van ellátva, melyek az elosztó szerkezetet képezik. A bebocsátó kamra, alsó részével, a (17) légcsaternával áll összeköttetésben, mely a (8) csésze alatt ennek hátsó széléig terjed. A bebocsátó kamra, mely a (8) csészének külső oldalán van elrendezve, célszerűen fölül-