43642. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsolás

benfekvő falában levő (m) mélyítésbe kapaszkodik — a horgot tartó, az (a) kapcsolófejet körülvevő és a (k) csap segélyével a kapcsolófejen forgatható (n) kengyellel egy merev saögdarabot képez, mely a mellgerenda alatt befelé nyúló (o) karral van összekötve. Az (o) kar vége két ívalakú (p) és (q) pofa (2. és 3. ábra) között fekszik, melyek egyike (p) a kocsifenék alatt harántirányban áthaladó és az (r) fogantyú által az egyik vagy a másik kocsihosszoldalról forgatható meredek menetű (s) csavarorsóba kapaszkodik, miért is gyorsan ide és oda tolható, míg a másik (q) pofa az (s) orsón eltolhatóan elrendezett, a (t) 1Ú4Ó nyomása alatt álló és az (u) rudak által a (p) pofában vezetett (v) hüvellyel szilárdan van összekötve. Az (s) orsó rendesen oly helyzetet foglal el, hogy csak a rugalmasan eltolható (v) hüvely (q) pofája fekszik az (n) horogkengyel • (0) karjához és nyomása által az (I) horgot a kapcsolásnak megfelelő helyzetben tartja, melyben a horog leferdítétt fejvége a (b) bevágás nyílását elzárja. Emellett a horogf'ejvég ferde fölülete a szélesebb (d) villarész (g) leferdítésével megközelítően derékszöget képez és a horogfejvég ferde fölületét a keskenyebb (c) villarész görbe (e) csúsztatófölülete annyira meghosszabbítja, hogy az (i) kapcsolokengyel — mely hevederszerű (w) hátsó végével játéktér szabadon hagyása mellett az (0 kiugrás (x) kivágásában fekszik és így a (h) csap körül mindkét oldal felé kissé kilenghet — mindegyik helyzetében, még akkor is, ha a kocsik vágánygörbületben állnak, biztosan a másik kapcsolórész bevágása felé mozgattatik. Az (i) kengyel minden esetre vagy a görbe (e) csusztatófölületbe, vagy a (g) leferdítésbe vagy pedig a kapcsolóhorog fejvégébe ütközik, emellett az ezen fölületek által képezetr szög csúcspontjáig csúszik és a (t) rugónak csak aránylag gyenge nyomása alatt álló (1) kampót oldalt nyomja úgy, hogy a (b) bevágásba kerül és ebben az azonnal ismét visszacsapódó kapcsolóhorog által fogva tartatik. Az emellett föllépő lökés gyöngítésére a (b) bevágásban nyugalmasan eltolható (y) pofa van elrendezve, melynek az (a) kapcsolófejen át.ha'oló vezetörúdja a kapesolófej (z) fülén átnyúlik, mely fül és az (a) fej között az (y) pofa eltolására szolgáló rúgó van elrendezve. A kapcsolófej két függélyes, fölül befő dött (1. 2) hosszhoronnyal van ellátva a közönséges csavarkapcsolás két párhuzamos (3, 3) csuklós karja részére, me^ek az (a) kapcsolófejben az ezen harántirányban áthatoló (4) csap által forgathatóan vannak megerősítve. Ha a csavarkapcsolást nem használjuk, akkor (5) kengyele segélyével a kapcsolófej alsó oldalából kiálló (6) horogra akasztjuk. Ebben az esetben a (g) leferdítésben torkoló (2) hosszhornyot a kapcsolófej fölső oldalán forgatható (7) esőcsappanóval zárjuk el, mely a(g) leferdítés síkjában fekszik úgy, hogy a (b) bevágásba betolódó (i) kapesolókengyel sima c^úsztatófelületre talál, ha először a (g) leferdítésbe ütközik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti kocsikapcsolás, mely a kocsiknak, illetve vouatrészeknek egymásba ütközés által önműködően működik és a koesihosszoldalakról szétbontható, jellemezve ket villás kapcsolófej által, melyek a középsíkon kívül fekvő függélyes bevágással é3 egyenlőtlen széles villarészekkel bírnak, mely utóbbiak közül a szélesebb egy a bevágás felé irányított leferdítéssel ós a keskenyebb egy a bevágásba vezető görbe csúsztatófelülettel van ellátva, mely leferdítés és csúsztató fölület a szélesebb villarész kiugrásán egy függélyes csap körül korlálolt mértékben forgatható kapcsolókengyel részére vezetőfölület gyanánt szolgál, mely kapesolókengyel a villabeváffásba nyú ó kapcsolóhorogba ütközik, melynek ferde fejvége a görbe csúsztatófölület meghos-zabbítását kepező ésas'elesebb vi larész le ferdítésével megközelítően dereki-zö^et zár be úgy. hogy a k pesolás vásanygörbületekben is biztosan lehetővé van téve, mimellett a viliabevá-