43592. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken

— 3 (24) ferde fölületekkel érintkezésbe jutnak. Ugyanezen pillanatban (20) szemölcsök a csavaralakú (19) hornyokon haladnak keresztül és a (17) gyűrűhorony folytán nem mozoghatnak hátrább. Mivel azonban a (24) ferde fölületek meredeken vannak kiképezve, (22; zárószemölcsök a tovább visszacsúszó (2) záróhenger által mindaddig elforgattatnak, míg csak ezen (22) zárószemölcsök a hosszanti (10) hornyokba jutnak s így (20) szemölcsöknek is annyira kell a (17) gyűrűhoronyban elforogni, mint az az 1. ábrából látható. Ezáltal azonban (21) cső rögzíttetik. míg (2) záróhenger még ezután annyira hátracsúszik, amennyire ezt ennek (12) szemölcsei megeugegik. Ezen helyzet az 1. ábrában van föltüntetve, midőn (21) csőnek (22) zárószemölcsei (2) záróhengernek legkülső végénél a hosszanti (10) hornyokban foglalnak helyet. Ezáltal az 1. ábrán (25) zárórúgó összenyomatik s egyszersmind a kakas fölhúzatik. Mivel az 1. ábrában föltüntetett (25) zárórúgó ismét kiterjeszkedni törekszik, következőleg (2) závárzat ismét azonnal előrelöketik és a tárból új töltény tolatik a csőbe. Eközben a záróhengernek (24) ferde föjületei a zárószemölcsöknek (23) ferde felületeihez ütköznek, miáltal a csőnek (20) forgató szemölcsei a csavaralakú (19) horony betorkollásáig forgattatnak el s a (25) zárórúgó további nyomása alatt az említett (19) csavarhornyokba nyomulnak, miáltal a C3Ő mindaddig elforgattatik, míg csak annak (22) zárószemölcsei (11) gyűrűhornyokba jutnak, amikor is a závárzat el van zárva, mint az a 2. ábrából látható. Ha a fegyver ezen helyzetében ismét elsüttetik, mely pillanat a 2. ábránál van föltételezve, úgy a föntebbiekben előadott folyamat újból kezdetét veszi, mindaddig, míg csak az összes alkatrészek az 1. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el. A föntebbiekben leírt závárzatmechanizmus tehát előnyös módon mellőzhetővé teszi a csőhöz alkalmazandó külön hátralökő rúgót, valamint szintén fölöslegessé válik az utóbbi részére egy külön záró és nyitó szerkezet alkalmazása. A találmánybeli tölténytárnak újdonsága abban áll, hogy az megtöltés céljából a fegyvernek ágyából vagy fogantyújából megfelelő távolságra oldalirányban kilendíthető. Mint a 2. és 3. ábrákból látható, a (26) töltény tár-szekrény (pl.) a (27) csap segélyével a tokhoz oly módon van lazán erősítve, hogy a (26) tártöltés céljából oldalirányban kilendíthető, mint a 3. ábrán pontozva van föltüntetve és az új tölténykeret a töltényekkel együtt a nevezett ábrán szintén megadott nyíl irányában vezettetik be a tárba, míg a már kiürített tölténykeret ugyanekkor a tölténytárszekrény fenekén lévő (28) nyíláson távolíttatik el. Ezen szerkezetnél új tölténykeretek jönnek alkalmazásba, melyek 1899. évi szeptember hó 29-én 14831. szám alatt «Tölténykeret» címen jelentettek be szabadalmazás végett, mely tölténykereteknek lényege rövidre fogva abban áll, hogy azok a lövedékcsúcs fölött két oldalra átgörbítve, a töltényhüvely fenekét szabadon hagyják úgy, hogy a (29) töltényadogató (2. ábra) a töltény keretbe benyulhatik s ezáltal a záróhenger visszalendített állásában megtartatik akkor, midőn a tölténykeretből a legutolsó öltény is ki van lőve. Az említett tölténykeretekre vonatkozó további részletek az idézett szabadalmi bejelentés leírásában találhatók. A (29) töltényadogató és a tár (30) fenekének csapja közé előnyösen egy acéllemezből összegöngyölt szalagrúgót iktatunk be, melynek alakja (természetesen sokkal kicsinyítve) megfelel a vasúti kocsik ütközőin alkalmazott ütközőrugók alakjának. Önmagától értetődik, hogy más alakú rúgó vagy általában más emelőmechanizmus is alkalmazható ezen új tölténytárnál. Ha ezen kilendíthető (26) tárt a bekövet' kezett újratöltés után a tokba visszacsappantjuk, úgy a (28) fenéknyílást az (1) toknak abroncsszerű burkolata elfödi úgy, hogy ezen nyíláson keresztül sem por, sem más