43576. lajstromszámú szabadalom • Dynamolelektromos gép egyen- és váltakozó áramok előállítására

— 3 — tott görbéből már most egy tekercs által bezárt erővonalszámnak a tekercs különböző szöghelyzeteinél való változását megállapíthatjuk. Ez a változás a (IV) és (IV1) görbék által az egyes pólusok részére külön-külön föl van tüntetve. A (IV) és (IV1) görbék kombinációja által az (V) indukciógörbét kapjuk, mely egy sinusvonaltól csak kissé tér el. Az elektromótorikus erő tehát, tetszés szerinti léptékben, szintén egy (VI) sinus vonal által tüntethető föl, mely az indukciógörbéhez képest 90°-kal előresiet. A 3—5. ábrákban föltüntetett gépnél a {c) póluscsipkézések csak annyira kapaszkodnak egymásba, mint amennyire ezt az {e) dobon elrendezett (f) horganylemezek magassága — tekintettel a mágneses indukcióra — valamint az (e) dob mágneses ernyőhatása alkalmasnak mutatja. A horganyerővonalak nagyobb része az (e) dobon halad át, míg azoknak csak kis része halad az (f) horgonylemezeken át harántirányban póluscsipkézéstől póluscsipkézésig. Ha már most a (cl) póluscsipkézések, mint azt a 6., 7. és 11. ábrák mutatják, oly mélyen kapaszkodnak egymásba, mint amennyire ez a szórás tekintetbe vételével célszerűnek mutatkozik, akkor a gép rövidebb lesz és megfelelően anyagot és súlyt takarítunk meg, aminthogy például a 11. ábrában föltüntetett gép az 5. ábrabeli géphez képest rövidebb is. Ennél a váltópólusú gépnél, a jelentékeny örvénylőáram-veszteségek elkerülésére, az egész (d) horgonyt részekre kell osztani és pedig, ha célszerűnek mutatkozik, akkor a (k) horgonytengelyre merőlegesen álló horgonylemezek helyett — melyek egyenlőtlen sűrűségű mezőt állítanának elő — a (k) horgonytengelyre ferdén álló lemezeket (9. és 10. ábra), illetve csavarvonalalakú lemezeket kell választani, úgy, hogy a (cl) póluscsipkézések által fölosztott utak egyenlő hosszúak lesznek (6. ábrában pontozottan jelölve). Ezt a legtökéletesebb módon akkor érjük el, ha a (cl) póluscsipkézéseket legömbölyített csúcsokkal bíró egyenoldalú háromszögek által határolják és a horgony hosszát ^ -J3-r

a u p * vesszük, mely képletben D a horgony átmérőjét és 2p | p a póluspárok számát jelöli. A fönt leírt gépeknél folytonosan futó görbét választottunk határolóvonal gyanánt. Hogy már most lehető széles áramváltózónát kapjunk, a határolóvonalnak a találmány értelmében a (14—24. ábrákban) föltüntetett alakot adjuk. A (c) pólusfölületek (m) határolóvonalai általában folytonosak. Azonban a 14—17. ábra szerinti kiviteli alaknál a határolóvonalak egy alkalmas pontban hirtelen egy oldalt fekvő pontra ugranak át, mire époly közvetlenül ismét előbbi irányukat és alakjukat veszik föl. Ezáltal (1) sarkok képeztetnek, melyek határoló vonalának alakja és helyzete tetszés szerinti lehet. Ami már most az új póluscsipkézések működési módját illeti (15. ábra), úgy az (I, II) görbék azok határolóvonalait jelölik és egyidejűleg egy pólus mágnesmezejét mutatják árammentes horgony mellett. A (II, III) görbék a horganyampérete kerületek által előállított harántmezőt mutatják a gerjesztés megszakítása mellett. Az (I) és (II), illetve az (II) és (III) görbék összeadása által azután a (III) és (III1) görbéket kapjuk, melyek a gép terhelt állapotában tényleg jelenlevő mezőt mutatják. Ezekből a horgonyvisszahatás folytán némileg torzított görbékből azután egy tekercs által bezárt erővonalak számának változása a tekercs különböző szöghelyzeteiben meghatározható. Ez a változás a (IV) és (IV1) görbék által mindegyik pólus részére külön föl van tüntetve és különösen utalunk arra, hogy e görbék csúcsa a szintén vízszintesen lelapított (II) és (III1) görbék folytán lapos. A (IV) és (IV1) görbék összeadása által azután az (V) indukciógörbéket kapjuk, melyek szintén lapos csúccsal bírnak, úgy, hogy egy horgonytekercs elektromótorikus erejének levezetett (VI) görbéje különböző szöghelyzet mellett, a zérus-vonalon való áthaladásnál szintén oldalt ugrik. Ezáltal már most az áramváltozónak kiszélesí-