43567. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsavas ammóniáknak szerves anyagok száraz destillációjából vagy elgázosításából származó gázokból való előállítására

úgy, hogy az eljárás keretén belül még egy második feladatot is teljesít. Több desztillációüzemben, így főkép tüzelőanyagok kokszolásánál, a kemencéktől jövő nyersgázoknak racionális kátrányelválasztásához megkívánt mély hűtésnél az ammóniákmennyiség két részre választatik: az egyik rész azon gáz, mely az ammóniák részeit gázalakban tartalmazza, a másik rész a lecsapódási víz, mely a már a nyers gázban savakhoz (kénsav, sósavhoz) kötött ammoniákot — az összmennyiség körülbelül 10%-á.t — és a szabad ammóniák egy részét tartalmazza. Amennyiben most már a szokásos eljárással ellentétben, miután a gázban tartalmazott ammóniák a vízzel kimosatott, az a gázban benhagyatik és tisztán a primér nyert aromoniákvíz vezettetik egy desztilláló készülékre és ott gőzzel kihajtatik, ammoniáktartalmú gőzt nyerünk, mely a szintén ammoniákvivőt képező gázzal^ annak kátránytól való megszabadítása után, összekeverhető; a keverés által a gáz egyidejűleg a tehermentesítő gáz feladatát is átveszi. Ily módon a gáz egy nagy részéből a vizgőz egy része és az egész ammoniákmennyiségből álló keveréket nyerünk. Ha a gázok erős hűtésének megfelelően, a beálló keverékhőfok túlalacsony volna, hogy a vízgőz szükséges állapota biztosíttassák, akkor ez a részek előzetes fölmelegítése által fokozható, mielőtt a savfürdőbe való belépés bekövetkeznék. Amint fönn említettük, a gáznak a keverékben lévő tömegviszonyokra és hőmérsékletre képesnek kell lenni nemcsak a hozzákevert vízgőz kondenzációját megakadályozni, hanem a kénsavból a vegyi átalakulásnál fölszabaduló vízmennyiséget is gőzzé átalakítani és magával továbbvinni, hogy a veszteglő állapot a savfürdőben megmaradhasson. Kísérletekből kitűnt, hogy ezen eljárás szerint világítógáznál, tehát a nyers gázok hűtésénél és kátránytól való megszabadításánál, a lecsapódási víznek gőzzel való keverésénél és a fáradt gőznek a gázzal való keverésénél 29° C keverékhőmérséklet adódik, ha a gáz, mint rendesen, körülbelül 25° C ra le volt hűtve. Ellenben azon hőmérséklet, mely közönbös kénsavas ammóniák előállítására célszerűen alkalmaztatik, 60° és 80° C között, mindenesetre azonban oly mélyen fekszik, hogy a gázkeverékből, az összes ammoniáknyomoktól eltekintve, a majdnem közönbös fürdő csekély mennyiségű szabad kénsavának adatik le. Minthogy különben a nyersgázok 25° C-ra való lehűtésénél nem az egész, függőben tartott vízmennyiség csapódik ki, már a hűtött és kátránytalanított gáz a valóságban mint ily gőzkeverék szerepel. A jellemzett eljárás említett előnyei mellett, t. i. majdnem közönbös ammonszulfátnak szilárd sóalakban való nyerésének előnyén kivül, még egy másik körülmény bír a gyakorlati keresztülvitel tekintetében lényeges jelentőséggel. Tudvalevőleg kénsavas ammóniák részben oldódik oly savanyú lúgokban, amilyenek amiuonszulfát készítésénél szóba jönnek és pedig az oldóképesség a hőmérséklettel emelkedik. Minél inkább van már most a savfürdőben só oldva, annál sűrűbb folyós lesz a savfiirdő és a lehető legbensőbb érintkezés céljából a savon átvezetett gázgőzkeverékkel szemben annál nagyobb ellenállást gyakorol. Az új eljárás szerint a hőmérséklet leszállításával az ammonszulfátnak a savfürdőben való oldása is. csekélyebb lesz. Az oldat tehát mozgékonyabb marad és az átlépő gáznak több érintkezést nyújt, mint a sűrűn folyós fürdő; ez természetesen ép úgy hat a kész sóban való szabad savtartalom leszállítására, mint ahogy a fürdőelleűállás legyőzésére szükséges túlnyomás is csekélyebb lesz. A jellemzett eljárás még egy további előnnyel bír, mely abban áll, hogy a száraz desztillációból nyert gázban, akár kokszkemence, akár világító gáz legyen az, tartalmazott cyan azon készülékekre, melyeken át kell haladni, pl. a gázmérőkre nézve ártalmatlanná tétetik. Cyan ily készülékekre ammóniák és kénsavvegyületek jelenlétében rombolóan hat. Ha a savfürdő mindig egy kis savtulmányt tartalmaz, amire ügyelni