43543. lajstromszámú szabadalom • Váltóbiztosító készülék

felé lejtős lapból áll. A nyitócsónakhoz a (12) csapok révén csuklósan a villás (13) rúd kapcsolódik, mely az (5) szekrény falát áttörve, másik végével a váltóállító (14) emeltyű (15) tengelyén ülő (16) karral áll csTiklós kapcsolatban. Ha a (14) emeltyűt elforgatjuk, a (16) kar is elfordul és a (13) rúd segélyével a (11) nyitpcsónakot eltolja, ami által ez utóbbi egyik lejtős végével a (6) reteszrúd alá csúszik és a lejtő hatásánál fogva, a (6) reteszrudat megemeli és ezáltal a (4) rudat szabaddá tsszi. Hogy a (6) reteszrúdnak a nyitócsónak lejtőjén való fölcsúszása közben a súrlódást csökkentsük, a reteszrúd és a nyitócsíónak közt a (17) görgőket alkalmazzuk, melyek célszerűen a reteszrúdban ágyazott (18) tengely körül foroghatnak. A váltóbiztosító készülék egész szerkezete az (5) szekrényben van elrendezve, amely a csu'kló körül járó (19) födéllel csukható le és célszerűen 'egy lakattal elzárható úgy, hogy hívatlan egyének a szerkezethez hozzá ne férhessenek. A váltó állítása ismert módon a váltónyelvekkel összekötött (20) kapcsolórúd és (21) vonórúd révén a (22) váltóállító háromszöggel (1. ábra) történik és pedig úgy, hogy a váltóállító (14) emeltyű először a (22) háromszög (23 és 24) csapja közt (6. ábra) körülbelül 90°-nyi holt mozgást végez — amíg t. i. a (23) csapról a (24) csapra nem fekszik át — és csak azután forgatja el a háromszöget és állítja vele a váltót. A (14) emeltyű említett holtmosgása céljából az emeltyű (15) tengelye a 2. ábrán látható módon a váltóállító háromszög (25) hüvelyébe van ágyazva. A váltjóbiztosító készülék működése már most a következő: A készülék a váltónyelveket valamelyik végállásukban elreteszelve tartja és ekkor a készülék mozgó részei a 3—5. ábrában föltüntetett állásban vannak. Ha jnár most a váltó átállítandó, a reteszelést meg kell szüntetni, ami a (6) reteszrúd fölemelése által történik, ezt pedig a nyitócsónak végzi. A nyitócsónak mozgásának tehát a váltóálLiását meg kell előznie. Éppen ezért kapja a nyitócsónak mozgását a (15) tengelyről, hogy már a (14) emeltyű holtmozgása alatt elmozdíttassék és a reteszelést még a váltóállítás kezdete előtt megszüntesse. Mialatt ugyanis a (14) emeltyű holtmozgását végzi, a nyitócsónak a 4. ábrán föltüntetett (I) szélső állásából a pontozva rajzolt (II) középállásba jut, amely állásában a (6) reteszrudat már teljesen fölemelve tartja úgy, hogy a (4) rúd alatta akadálytalanul eltolódhatik. Ha most a váltóállító (14) emeltyű tovább forgatásával a váltót átállítjuk, a váltó mozgását követő (4) rúd a (6) reteszrúd alatt szabadon eltolódik és a (10) ütközőlap a 4. ábrában pontozottan föltüntett (Y) állásba kerül. A váltó átállítása alatt a nyitócsónak is tovább mozog és a (II) középállásb|ól a (III) szélső állásba jut (4. ábra). Midőn a (10) ütközőlap (V) állását eléri, a (6) reteszrúd — amelyet a (III) állásában lévő nyitócsónak ekkor már nem gátol — a (8) rugók hatására a (10) ütközőlap mögé csappan és a (4) rudat és ezzel a váltót is átállított helyzetében elreteszeli. A váltó újabb állításánál a nyitióc,sónak és a (4) rúd ellenkező értelemben mozogva, az (I), 111. (IV) helyzetbe térnek vissza. A váltóbiztosító készülék a váltónyelveket helyes állásukban rögzítve tartja úgy, hogy a váltónyelvek nem mozdíthatók iel, kivéve, ha valamely erőszakos hatás következtében valamely alkatrész törik. Ily esetben legkönnyebben a (26) csavarok nyi-i ódnak el, miért is ezekből néhányat tartalékban tartunk. Az elnyírt csavarok könynyen kicserélhetők úgy, hogy még ily ritr kán előforduló esetekben is a készülék gyorsan rendbe hozható. Hogy a váltó teljesen rögzítve letgyen, a váltóállító emeltyűt is el kell reteszelni, — főleg oly helyeken, ahol külön váltóőr nincsen — különben hívatlan egyének az emeltyű átforgatásával elállíthatják a váltót. A váltóállítóemeltyű elreteszelése egyszerű mjódon két, a váltóállító háromszögön alkalmazott (27 28) lakattal történik, amelyeknek nyelve a lakat elzárásakor a