43533. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalmiák előállítására konyhasónak és ammoniumszulfátnak forró vizes oldatban való cserebomlása útján

- 2 felelő koncentrációk betartásával annyira •előre meghatározható, hogy a forró cserebomlási oldatokból, közönséges hőmórsékre való lehűlésük alkalmával kikristályosodó szalmiák nemcsak, hogy lényegesen keve sebb szulfáttal lesz keverve, mint az ismer eljárások szerint kapott cserebomlási oldatoknál történik, hanem amellett a jelenlévő oldatvíz a cserebomlási hőfoknál oldva maradt összes szulfátot még közönséges hőmérséknél is oldatban tartja és így az oldatok lehűlése alkalmával szulfátmentes szalmiák kristályosodik ki. A kísérletek megállapították, hogy az ismert eljárás szerint kapható cserebomlás oldatok mindig ugyanazt a nem kiván magas szulfáttartalmat mutatják, függetlenül attól, hogy az alkalmazott ammoniumszulfátra csak aequivalens mennyiségű, vagy pedig bármily nagy fölöslegben jelenlévő konyhasó hatott-e, mivel a föllépő magas szalmiákkoncentrációk mellett fölös konyhasó egyáltalában nem maradhat meg oldatban. Ha azt akarjuk, hogy az aequivalens mennyiségű ammoniumszulfátból és konyhasóból kapott cserebomlási oldatok egészen kis mennyiségű fölös konyhasó számára is oldóképességet mutassanak föl, akkor a víz mennyiségét úgy kell" megszabnunk, hogy végül a szalmiákkoncentráció jelentékenyen csekélyebb legyen, mint amilyen 100 rész vízre 90 rész szalmiáknak megfelel. A cserebomlási oldatok a fölös konyhasó számára annál nagyobb oldóképességet mutatnak föl, minél kisebb a szalmiákkoncentráció. Hogy olyan cserebomlási oldatok jöhessenek létre, melyeknek a fölös konyhasó irányábani oldóképessége lehetővé tegye azoknak olyan mennyiségű konyhasóval való megterhelését, hogy a hátrányos szulfáttartalomnak gazdasági szempontból már jelentős csökkenése lépjen föl, kisebb koncentrációkkal kell dolgoznunk, mint amilyen 100 rész vízre 75 rész szalmiáktartalomnak megfelel. Ha azonban a jelenlévő víz mennyiségét úgy szabjuk meg, hogy a szalmiák koncen,rációja 100 rész vízre 60 rész vagy még kevesebb szalmiák legj en és az így megállapított koncentrálási viszonyok mellett olyan konyhasófölösleggel dolgozunk, mely a végleges cserebomlási oldatban 100 rész vízre kb. 15 rész konyhasónak felel meg, akkor a forró cserebomlási oldat mindenesetre elegendő mennyiségű fölös konyhasót fog fölvenni arra, hogy az oldat szulfáttartalma annyira csökkenjen, hogy a jelenlévő víz még 17°-ra való lehűlés után is az összes szulfátot oldatban tartsa úgy, hogy lehűlés alkalmával szulfátmentes szalmiák kristályosodik ki. A fizikai előföltételekre nézve, melyek mellett a víz az ammoniumszultáttal és konyhasóval véglegesen kölcsönhatásba lép, a végeredmény szempontjából közömbös, hogy vájjon a célnak megfelelő koncentrációt azzal érjük-e el, hogy az ammoniurnszulfátot és konyhasót már elejétől fogva a megfelelően megszabott vízmennyiségével kezeljük, vagy pedig azzal, hogy a munkát vízfölösleggel kezdjük és ezt a cserebomlás további folyamán ismét elpárologtatjuk. Példa: Körülbelül 60 rész ammoniumszulfátnak 100 rész vízben való oldatát, olyan lehetséges szalmiákkoncentrációnak megfelelően, melynél 100 rész vízre kb. 50 rész szalmiák esik, 70° C. "vagy ennél magasabb hőmérsék mellett fölös konyhasóval keverjük össze, melynek mennyisége a jelenlévő víz minden 100 részére legalább 15 részt tesz ki, hogy az alkalmazott ammoniumszulfát és az ezzel aequivalens mennyiségű konyhasó cserebomlásának befejeztével a fölös konyhasó elegendő legyen arra, hogy a legrövidebb idő alatt hatásos mennyiségben fololdódjék. A cserebomlás az alkalmazott konyhasó finomsága és az oldattal való összekeverésének intezítása szerint 1—2 óra alatt befejeződik és a cserebomlási oldat szulfáttartalma a fölös konyhasó belépése következtében annyira csökken, hogy a töltés szilárd részétől elkülönített oldat, közönséges hőmérsékre való lehűlése alkalmával, csakis szalmiákot választ ki, mely a hozzátapadó anyalúgtól ismert módon elkülöníthető.